Haragszom

A fodrászomra. Alig vártam, hogy ma reggel menjek hozzá, mert mostanra hátul már kezelhetetlenné vált ahogy megnőtt, és besűrűsödött, folyton elaludtam, és összevissza állt. Még azt is elterveztem már magamban, hogy majd holnap meg befestem, és akkor de jó lesz, pár hétig megint normálisan fogok kinézni.
Nagyon régóta járok már hozzá, olyan közös emlékeink is vannak, hogy úgy vágta a hajamat, hogy alig fértünk el, mert egyszerre voltunk utolsó idős terhesek jó nagy pocakkal mindketten. Én Rolival, ő a harmadik fiával (neki még lett egy negyedik fia is) Jó ideje már csak akkor kell szólnom neki, ha valami nagyon mást akarok, mint eddig. De ez nem igazán jellemző, mostanában már főleg nem.
Így aztán tátva maradt a szám, amikor egyszer csak azon kaptam, hogy oldalt a hajvágó géppel vágja a hajamat. Addigra persze már késő volt, hiába is tiltakoztam volna, ráadásul hirtelen megszólalni sem tudtam.
Próbáltam magam túltenni rajta ott rögtön, gondolva, hogy semmi gond, akkor most kicsit más lesz, mint eddig. Volt már hasonló (tizenhét évvel ezelőtt).
Aztán mikor végeztem, akkor szólt, hogy én ugyan nem látom, de hátul két hatalmas ősz folt lett most, hogy levágta a hajamat.
Még amikor hazajöttem, és azonnal a hajfestés nem álltam neki, akkor is azt gondoltam, ha befestem, akkor sokkal jobb lesz.
De igazából utálom az egészet, mert olyan hülye fejem lett most. Nem én vagyok ezzel a fiús frizurával, ráadásul oldalt annyira felszedte, hogy nagyon gyorsan le is fogja dobni a festéket is.
Az idén már biztos nem megyek hozzá. Amíg megnő újra (szerencse, hogy elég gyorsan nő), addig még eldöntöm, hogy keresek mást, vagy kap még esélyt.
De most nagyon haragszom.