Lehet mondani, hogy azért az idő múlása hoz magával olyan furcsa változásokat, amikről ugyan próbálunk tudomást sem venni, de ettől még jelen vannak, és előbb-utóbb rá fognak kényszeríteni arra, hogy megadjuk magunkat.
Ilyen változás nálam, hogy sokkal hamarabb fáradok el, kevésbé bírom az éjszakázást, vagy a sokáig ébren maradást, mint akár két évvel ezelőtt is. Próbálok én ellenállni, és dafke is úgy csinálni, ahogy régen, de az a helyzet, hogy egyre kevesebb sikerrel.
Régebben az ilyen esti meccsek után gond nélkül mentem hajnalban dolgozni, nem éreztem semmi különösebb fáradtságot.
Ma egész nap olyan voltam, mint egy zombi. Alig vártam, hogy hazaérjünk, már délelőtt arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz lefeküdni.
Nagyjából mindent le is t.jtam magasról, Patrik délelőtt elment már a boltba péksüteményért, úgyhogy erröl is le volt a gond. Ettünk, és mint a jól lakott ovisok, lefeküdtem. Egyszer öt órakor felébredtem arra, hogy fázom, de csak magamra húztam a takarót, és aludtam is tovább fél hétig.
A furcsa az, hogy most, tíz órakor pont ugyanúgy ásítozom, mintha nem aludtam volna délután vagy három óràt.
De szerencsére már itt is van a hétvége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése