2019. nov. 26.

Kedd

Ez a nap is igen gyorsan és aktívan telt. Azt már látom, hogy a kicsit kevesebb munka és tennivaló nem az én munkakörömet fogja érinteni, nagyjából mindegy is, hogy milyen évszak van, vagy milyen hónap. Igaz, ezen a héten megint univerzális is vagyok, és a régi munkámba is visszasegítek. Azt is látom már, hogy nem lesz olyan, hogy teljesen el tudok onnan szakadni, ezer szállal kapaszkodnak belém, hozzám fordulnak, ha nehéz a megoldás valamire, nekem mesélik el a konfliktusokat. Néha teher, de legtöbbször jól esik. A visszadolgozás is olyan, amit nem kéne megtennem, ha nem akarnám, de ha ki tudom szorítani az időmből, megteszem. Legalább nem felejtek el semmit azokból a dolgokból sem.
A múlt hét végén egyébként elgondolkodtam, hogy hagyom a fenébe ezt a plusz óra gyűjtést, és beáldozom a december 27ei szabimat legalább, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Az legalább pont lehet egy olyan hét, amikor tényleg ki tudok kapcsolódni, és csak itthon lenni, így marad. Amúgy sem kell már sok. Két nap már megvan, és a harmadik is alakulóban.
Holnap Eriknek megkezdődik a műtétre készülés, délután ekgra megy. Aztán pénteken vérvétel, röntgen. Jövő héten megyünk az altató orvoshoz. És már kezdek is izgulni miatta.

1 megjegyzés:

  1. Drukkolok Eriknek, meg neked is!!! tudom, hogy milyen vacak a műtét előtti várakozós időszak.

    VálaszTörlés