Igaz, vagyunk elegen, de mégsem. Én azon túl, hogy beszéltem hozzájuk (és azt nagyon bírták, mindig nagyon figyeltek) semmi mást nem csináltam velük. Nem mertem benyúlni sem a kalitkába. Patrik és Erik is némi távolság tartással kezelte őket, de adtak nekik enni, néha .ég simogatás is előfordult. Roli, aki a leginkább szerette volna, hogy papagájaink legyenek, bármikor megfogta őket, neki hagytak is, de leginkább akkor foglalkozott velük, ha kedve tartotta.
Balázs foglalkozott velük a legtöbbet, neki már vissza is fütyülték a dallamot, amit ő fütyült nekik. De neki sincs elég ideje most velük lenni.
Miatta sajnálom a leginkább, hogy ez most így alakult, mert azt hiszem, ő most megint elveszített valamit, ami fontos volt neki.
Teó és Kleó szempontjából azt hiszem, így lesz a legjobb. Egy házaspárhoz kerültek, ahol nagyon várták őket, és nagyon lelkesen fogadták őket ma délelőtt.
Nálunk még majd egyszer, a nyugdíjas éveinkben eljön az ideje annak is, hogy egy, vagy két ilyen okos madár legyen a társaságunkban.
Örülök, hogy lett új gazdi, akit boldoggá tettetek. Majd eljön a ti időtök is! ☺
VálaszTörlésNekünk is ilyen papagájunk (is) volt gyermekkorunkban és sajnos mi is elváltunk tőle, ugyanezen okból, mint ki, nem volt rá meg az elegendő idő és ez nagyon rossz nekik... Szerintem jól döntöttetek, fájó ez, de így jobb, tényleg mindenkinek...
VálaszTörlés