Lesz ilyen?

Azt gondolom magamról, hogy tök normálisan szoktam hozzáállni a dolgokhoz. Általában átgondoltan, megfontoltan látok a feladataimhoz, és nem szokásom csapongani sem. Így aztán hülyére tud idegesíteni, amikor mások nem így csinálják, és ugyan próbálok a végletekig toleráns lenni, és nagyon-nagyon próbálom kibírni, hogy ne szóljak bele akkor sem, ha én már az elején látom az egésznek a rossz végkifejletét. Főleg úgy, hogy van olyan kollégám, aki akkor is végigcsinálja, ha közben rájön, hogy mégsem a jó megoldást választotta, mert ha ő egyszer kigondolta, akkor az úgy lesz (ezt nem én gondolom róla, hanem ő mondja magáról).
Azt azonban már nem tudom megállni szó nélkül, amikor rendelkezésünkre áll a technika mindenféle csodás vívmánya, van egy rakás mindenféle táblázatunk, ami megkönnyíti a munkánkat, és mi mégis a kőkori módszerekhez nyúlva, "kockás" papíron csináljuk legalább négyszer annyi munkával, és négyszer annyi idő alatt, mint amennyi kéne hozzá. Na jó, csak magamban dohogtam, és aztán végül sikerült odáig is eljutnom a magamban dohogással, hogy már majdnem sírva röhögtem az egészen, hogy micsoda elképesztő dolgokat csinálunk. Aztán hagytam, csinálják  a kőkorszaki módszerekkel, ahogy még a nyolcvanas évek végén is csinálták, én meg a magam módján, a magamnak szerkesztett táblázatokkal, használva a szűrőket, és keresőket csináltam az én részemet.
Aztán, amikor ott tartottunk, hogy én valóban sokkal több dolgot csináltam meg adott idő alatt, mint ők, akkor arra a kérdésre, hogy "de neked hogy megy ilyen gyorsan?" csak rejtélyesen mosolyogva megvontam a vállam. Nem magyaráztam el nyolcvanötödszörre is, mert minek is?
Majd csak mindenki eljut oda is, hogy a rendelkezésére álló eszközöket és technikai fejlettséget merje is használni. Lehet, hogy addigra már én a nyugdíjazásomra fogok készülni, de egyszer biztos így lesz ez. :) És majd akkor végre a fák is megkönnyebbülhetnek.. mert a kockás papírok nem fogynak ilyen ütemben, mint manapság. :)