Olyan érdekes, hogy mennyire át tud alakulni az ember élete akár egyik hétről a másikra is. Vannak szokások, amik belénk vannak ivódva, és minden ugyanúgy csinálunk minden egyes napon. Aztán van valami, amitől kizökkenünk ebből, és következik egy másik kerékvágás, és akkor aszerint csináljuk mindegy egyes napon, amíg csak nem következik egy újabb valami. És a sor folytatódhat a végtelenségig. Gondolom ez arra is jó, hogy ne unjuk már magunkat halálra saját magunktól a saját életünkben, meg persze arra is, hogy tudjunk folyamatosan változni. Na jó, mondjuk lehet, hogy csak én működök így, de arra számítok, hogy ez a folytonosan változó körforgás akár még a segítségemre is lehet hamarosan. (és ez egy újabb titokféle, amiről még nem beszélek, csak majd ha itt lesz az ideje... jelzem, ha itt lesz, még az idén itt lesz :P)
Az mondjuk lehet, hogy kissé túlagyalok mindent, és egyszerűen csak kéne hagynom, hogy majd lesz valahogy minden. De ha nem agyalok, akkor meg minek vagyok?
Amúgy az új körforgásomban végtelenül lusta vagyok. Szó szerint nem csinálok semmit két napja. Hogy ebből mi lesz... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése