2010. ápr. 19.

Új "családtag"

Ami azért a szó szoros értelmében nem igaz. Mert (sajnos) nem várok babát, de még csak háziállattal sem gyarapodtunk (ez így elég hülyén néz ki egy mondaton belül, de már mindegy). Viszont számomra ugyanúgy családtag az autónk (ez nem a mienk, csak kölcsönöztem a linket), vagy akár a mosógépem, mint mi. Mert közvetlen részesei a mindennapjainknak, így vagy úgy, de részt vesznek az életünkben. Mint a számítógépek, amik megtestesítik a kapcsolatot a külvilággal, ha kell, a barátunk, ha kell, csak szolgálja a céljainkat. Persze, amikor ezek a családtagok bemondják az unalmast, és "beteget" jelentenek, akkor ugyanúgy kell gondoskodni is róluk, mint akár a gyerekeinkről. Csak épp nem orvoshoz visszük, hanem házhoz jön a szervizes, vagy épp a szerelő. Vagy hát olyan is van, hogy vinni kell a szerelőhöz.
Legutóbb ugye a számítógépünk jelentett beteget, egymás után többször is, így aztán komolyan méregbe gurultunk miatta. Mondjuk az én mérgem, mint ahogy az az esetek 99%-ban lenni szokott hamar lecsillapodott, és mire végre érte mehettünk, már minden bűnét meg is bocsátottam, de addigra belementem a nyugdíjazás gondolatába, és már nem volt visszaút.
Nem szoktam a fejlődés útjába állni, pedig ragaszkodom a megszokott dolgainkhoz. De ami jobb a megszokottnál, az azért jöhet. Amivel pedig még spórolhatunk is pl. az áramszámlán, pláne jöhet. Nem véletlenül vannak A+ és AA kategóriás háztartási gépeink, már akkor is azt tartottuk az egyik fő szempontnak, hogy ne csak szép legyen, de legyen hatékony is, és legyen gazdaságos is.
Így aztán úgy esett, hogy a régi gép már nem a mienk. Tegnap könnyek között búcsúztattam, mikor a párom elvitte ahhoz a barátunkhoz, aki megvette. Utálom a gondolatát még most is, hogy másé, pedig én ismerem az elején a karcnak a történetét. Fura még, hogy más van a helyén. És egyáltalán.. na, tudom, egy nosztalgikus hülye vagyok e téren, mert megsirattam az autókat is annak idején, pedig a legelső velem volt egyidős, és mikor eladta a párom annak a kéményseprőnek :D (nem vicc) már akkor is a huszas évei elején járt, de akkor is.. Igaz, én vagyok az a szentimentális, aki még a babakocsikat is őrizgeti (nem tudom minek), mert abban az én gyerekeim voltak.
De száz szónak is egy a vége.. a régi helyett megérkezett hozzánk a vadiúj, modern, ámde hitelre vásárolt laptop. És ugyan furcsa még, és a touchpad sem az én világom, de azt hiszem, nem kell neki nagyon pedálozni, hogy megszeressem. Mert amúgy meg kis elegáns, és okos, és gyors. :)
Azt hiszem, nemsokára teljes jogú családtag lesz a többi ilyen-olyan márkájú gép között, és ha ne adj isten, egyszer majd nyugdíjba vonul pár év múlva, őt is pont ugyanúgy elsiratom, mint az elődjét.
De addig minden adottságát igyekszünk majd kihasználni, vigyázunk rá, hogy jó sokáig a mienk lehessen. :)

1 megjegyzés:

  1. Használjátok sokáig! Írhatsz rajta nekünk sok szépet, tartalmasat!

    VálaszTörlés