Próbálkozunk

 Nem nagyon van mit tenni, mint abból főzni, ami van, meg örülni mindennek, ami jut. Ma már azért volt részünk napsütésben is, és amikor szélcsendesebb időszak volt, egészen nyár érzés volt. Ma már legalább lekerültek napközben a kardigánok, és lehetett grillezni. Szuvlakit ettünk, amit Patrik pácolt, Balázs fűzött fel és sütött meg grillen. A hozzávaló görög salátát is ketten csinálták. Jó csapat, finom volt. 

Sétáltunk ma többször is, voltunk a kikötőben is napközben. Végignéztük, ahogy a Lelle motoros megérkezett Révfülöpről, majd azt is, ahogy negyed óra múlva újra elindult oda. Imádom a hajókat, de nagyon vérzik a szívem az én szép hajómért, és a kapitányért. És én szeretem a fejlesztéseket, sőt, örülni szoktam minden modern dolognak, de az most nem nagyon tetszett, hogy láttam, már nem pecsételik rá a hajó bélyegzőjét a jegyekre, hanem csak leolvassák azzal a telefonra hajazó kütyüvel, ami a vonatokon is van (nem jut eszembe a neve ennek a kütyünek) 

Dacolva mindennel, azért a lábamat megfürdettem (meg kicsit meg is fagyasztottam) a Balatonban. 

Volt ma is naplemente is, majdnem sikerült végignézni, de aztán a szél volt az erősebb..

Ez meg a nap képe nálam. 

Még mindig

 ..tart a kicsit sem nyárias idő. Olyan, mintha máris szeptember lenne...vállalom, hogy bennem van a hiba, de én ezt utálom. Ma már azért egy kicsit jobb volt a helyzet, mert legalább nem esett, cserébe délután már olyan szél fújt, ami miatt a part megközelíthetetlen, mert ott annyira fúj, hogy nem lehet levegőt venni sem. Én bizony szeretném vissza a kánikulát akár, már holnap reggeltől. 

Azért volt ma is minek örülni is, voltunk Zamárdiban, az ottani gokart pályát is kipróbálták a fiúk. Természetesen ez is nagy élmény volt nekik, még úgy is, hogy Roli egy kicsit megsérült, megszorította a nyakát az öv (nem jól helyezte el bekötés után). De nem szegte kedvét, mert már csak ma délután legalább tizenöt másik helyet nézett ki az országban, ahol van még, és kipróbálná. 

A gokartozás után voltunk Siófokon, de csak ebédeltünk a Mustafánál, semmi más. Én mindig hiányolom, hogy nem megyünk sehova nézelődni, de a fiúk ezt annyira utálják, hogy már be sem próbálkozom ezzel. Szerencsére a kikötőbe azért még lementünk, de nem volt szerencsém, a Szigliget nem volt ott, csak a Szent Miklós. Ez is nagyon fura, az idén még nem láttam élőben közelről, de azt már láttam a Bahart oldalán, hogy Bogláron nem is lesz. 

Megint esőnap

 Ma már nem voltam olyan elnéző magamban sem az időjárással. Nem mintha ez bármit is befolyásolna, hogy én mit gondolok. Kicsit sem örültem sem az esőnek, sem a hűvösebb időnek. Értem én, hogy nagy szükség van a csapadékra, de muszáj ehhez 18 fokra lehűlni a levegőnek is? Azért vonatoztunk egyet, legalább onnan gyönyörködtünk a Balatonban. 

Holnapra sem mond még semmi biztatót időjárás témában, de majd kitalálunk valamit úgyis. Legalább együtt vagyunk, pihenünk. 😊

A járművek napja

 Ma még elvileg nem mondott strandidőt, úgy terveztük, hogy akkor ma elmegyünk bobozni, majd a Hamburgerházban ebédelünk, aztán majd délután meglátjuk mihez lesz kedvünk, vagy hogy alakul. 

A bobnál jó sokan voltak, másoknak is eszébe jutott ez a program. Azt már ott éreztük, hogy van olyan ereje a napnak, hogy nyugodtan strandolhatunk is egyet majd a hamburgerezés után. (És ez meg is történt)

A bobozásról most csak az a kép van, amit ott csinált a kamera, azt vettük meg, jó lesz az idei emlékes képkeretbe. 

Aztán úgy alakult, hogy Patrik kitalálta, hogy ha vége lesz a délutáni meetingjének, meg a Fradi meccsnek, akkor menjünk el Lellére, mert kipróbálnák a fiúkkal a gokartozast. Hát legyen...

Születési sorrendben

Hát azért kicsit izgultam, mert Patrik ugyan szokott a kollégáival csapatépítés céljából gokartozni, de a többiek eddig csak a számítógép előtt műveltek ilyesmit. Nyilván felesleges volt izgulnom, mert mindenkinek a világ legtermészetesebb dolga volt vezetni ezeket a járműveket, öröm volt nézni az örömüket. Természetesen már tervezik a következő futamot...

Még fagyiztunk, sétáltunk is, és már este is lett megint. 

Esőnap

 Ma reggelre ideért a hidegfront, és esett is. Már tegnap kitaláltuk, hogy ma kirándulni fogunk, bármi lesz is. Így is lett..a hajó helyett ugyan kocsival mentünk. Jól is tettük, mert még Badacsonyban esett ugyan az eső, és legnagyobb döbbenetünkre nem is nyitott ki senki (amúgy érthető, csak még nem láttunk ilyet), úgyhogy mentünk tovább Füredre. Ott megebédeltünk, sétáltunk egy kicsit, addigra az eső is elállt. Mire visszafelé megint Badacsonyba értünk, már sütött a nap. Ott szerettünk volna egyet dottózni, de nem tudtunk, nem volt ott a kisvonat. Páran kinyitottak már, de a legtöbb hely zárva maradt. Ez mondjuk akkor már, hogy ebéd után voltunk, annyira nem zavart, de fura volt. 

Meg este is sétáltunk itt Bogláron is, de a parton elég erős szél fújt, nagyon nem volt mindegy, hol ülünk le. Apropó, ülés. ...a mai hosszú kocsiút kicsit kicsinálta a lábamat, már régóta nem fájt pedig. Most nem esik jól sem ülni, sem járni, de bízom benne, hogy holnapra jobb lesz. 

Meg mindig

 A lassan folyó, vagy inkább csak folydogáló napokat élvezzük. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe van annak, hogy egy klímás lakásból jöttünk, itt meg nincs. Az emeleten, ahol az alvó helyek vannak. 28-33 fok között volt eddig a hőmérséklet, ami azért mindannyiunkat kicsit megvisel. Meg benne van az is, hogy most jólesik csak a strandra menni és ott a vízben lenni. Szerintem én a saját rekordomat is megdöntöttem már, ami a vízben töltött időt illeti. Ezen kívül ücsörgünk a teraszon, eszünk, beszélgetünk, hallgatjuk a csendet vagy a vonatokat (mikor melyik van épp) A fiúk a rollerekkel jó sokfelé járnak, élvezik azt a fajta szabadságot, amit nyújt nekik ez a jármű. 

Biztosan lesz olyan, amikor majd nekiindulunk erre-arra, és akkor majd lesznek fényképek is. 

Élvezzük a nyarat

 Szó szerint csak elvagyunk, strandra járunk, ücsörgünk a teraszon, rendelünk valahonnan ebédet. Jókat beszélgetünk, néha valaki kicsit duzzog, de nem tart sohasem sokáig. 

Azt hittem, az idén megúszom a kiütéseket, de sajnos nem, ma már megjelentek. De nem baj, nem érdekel, majd el fog múlni megint.