Dius gondol... mit is?
Itthon semmi izgalmas, még mindig szórakozom a náthámmal. Volt egy rövid idő is ma, amikor azt gondoltam, hogy én aztán biztos nem tudok majd menni hétfőn dolgozni. De aztán végül javult a helyzet (bevettem egy antihisztamint), úgyhogy az is eszembe jutott, hogy lehet hogy nem is náthás vagyok, hanem allergiás ..na mindegy is.
A fiúk jól érzik magukat, szerintem lejárták ma a lábukat is, küldtek képeket is.
Reggel kicsit mindenkinek nehezére esett az ébredés, de azért megbírkóztunk a problémával. Meg az utolsó simítások hátravoltak a hátizsákok készre csomagolásában. Patrik rutinos már ebben, ő nagyjából negyed óra alatt letudta a maga részét. Erik még igényelt némi segítséget, de nem túl sokat ő sem. A repülőtérre zökkenőmentesen kijutottunk, nem volt sem dugó, sem baleset szerencsére. Csak kiraktuk a fiúkat, sajnos csak igen drágán van lehetőség bámészkodásra.
Ez a megfázás kicsit makacsabb, mint amire számítottam, a délelőtt nem is volt valami kellemes, többször volt, hogy annyit tüsszentettem, hogy már fájt az oldalam. De majd csak jobb lesz már a helyzet.
Nem csináltam ma semmit itthon, pizzát rendeltünk ebédre, délután körmösnél voltam, jelenleg meccset nézünk a tévében.
A fiúk küldtek képeket, minden rendben velük, jó a szállásuk. Erik elballagott online, egy nagyon rövid videót küldött róla Patrik, látszott, hogy milyen zavarban volt, nagyon ”Erikes".
Ma hosszú napom volt, célegyeztető beszélgetéssel a főnökömmel, ami jó volt ugyan, de az a másfél óra utána hiányzott, mert sok dolgom volt, és egyébként is fel négykor indulnom kellett haza. Ki volt számolva az időm, mert fél ötre már a fodrászhoz kellett mennem, de még a lidlbe be kellett ugranom meg a mosógépet is el kellett indítanom a fehér ruhákkal.
Közben azért belül nagy érzelmi viharok dúlnak bennem. Erik ma volt utoljára a középiskolában. Véget ért az öt év, már csak vizsgázni megy majd, jobban mondva megvédeni a záródolgozatát. Holnap lesz a ballagás, ahol nem lesz ott, csak virtuálisan, délelőtt mennek Barcelonába. A mi döntésünk volt, és jól van ez így, mert az a ballagás, ami az igazi lett volna, tavaly nem volt megvalósítható, az akkori osztályfőnöke volt az igazi. Mégis kicsit most van bennem egy furcsa érzés, megérdemelte volna, hogy megünnepeljük mindannyian. (Bár most mondaná, hogy anyaaaa, ez az út sokkal jobb)
A volt osztályfőnökétől kaptunk ma egy kedves üzenetet, naná, hogy az egyébként is furcsa lelkiállapotomban rögtön el is pityeredtem rajta.
Véletlenül találtam, de akár a mottóm is lehetne, mert valamikor ez pontosan így volt. 😊
Rajki Miklós: BÍZTATÓ
"Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod."
Már reggel úgy ébredtem, hogy olyan fura volt a torkom, és minden végtagomban ott van az a nehéz érzés, ami nagyjából minden betegségemet elkísér. Napközben elvoltam, de nem volt meg a megszokott lendületem, mire hazaértünk, már nagyon vágytam lefeküdni.
Igazából semmi sem hangsúlyos, csak érzem a torkomat, meg jól esik csak úgy lenni, és nem mozdulni.
A főnököm meg hazament, mert ő meg a hányós vírust kapta el a gyerektől. Mondjuk én tegnap is mondtam neki, hogy maradjon még ma otthon, az a biztos. Jobb lett volna, ha hallgat rám.
De azért történt ma jó is. Sikerült megint megvenni a következő évre is a Fradi bérleteket, így egészen biztos most már, hogy megint sok meccset fogunk családilag végigszurkolni. 💚 Nagyon örülök neki.
Ez nem olyan volt, mint az egy héttel ezelőtti, amikor szépen, ráérősen ébredeztünk..itt bizony kőkemény ébresztő volt már hajnali négykor. Még ott volt bennem a tegnap este eufórikus öröme, az a rengeteg pozitív energia, ami körülölelt attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk az Arénába. Innen, meg a pár óra alvás bódultságából nem volt könnyű visszarángatni magam a szürke hétköznap valóságába. De az ilyen dolgoktól is felelős felnőtt az ember, hogy dacára mindennek, hajnali ötkor már a frissen letakarított asztalomnál ültem, és számoltam, hogy mennyit komissióztak hétvégén.
Fél héttől háromnegyed hétig átlag ötpercenként hívtam Rolit, aki a felelős felnőttségtől meg messze van, és gond nélkül aludna akár kilencig is..Az utolsó hívásomat azért már kikérte magának, innen tudtam, hogy most már biztos, hogy elég éber.
Fél nyolckor ugyanezt eljátszottam Erikkel is, aki nehezített pálya, mert álmában is beszél, ha szól hozzá valaki. Na mondjuk mivel én vagyok az anyja, hogy minden mozdulatát, hanglejtéset, sóhaját ismerjem. Vele is sikerrel jártam kb tíz perc alatt, úgyhogy nyugodt lehettem, hogy mindenki elindul a megfelelő időben a megfelelő helyre.
A korai kezdésnek megvolt az az öröme, hogy korán is mentünk haza, már kettőkor kifelé jöttünk. Ez akkor még egy csomó energiát adott, de itthon nagyon gyorsan utolért a fáradtság. Nem hagytam magam, amit kellett, megcsináltam, és nem voltam hajlandó lefeküdni, még az hiányzott volna, hogy elaludjak, aztán este meg forgolódjak.
A fodrásszal is tudtam beszélni, csütörtökön megyek hozzá, a masszázs időpontomat is átrakattam jövő héten keddről péntekre, elküldtem Roli keresztleveléről a fotót a bérmáláshoz.
Ezekre a dolgokra mindig büszke vagyok, mert olyan apróságok, amiket rendszeresen elfelejtek.
Ez a mai egy olyan meccsnap volt, amit majd még az unokáimnak is egészen biztosan el fogok mesélni. Derbi volt, ami mindig különleges, az ősi rivális csapat ellen sosincs más opció, minthogy győzni kell, mindenáron, bármi áron. Ma még ezt meg tudtuk fejelni azzal, hogy tudtuk, ha győzünk, a pontelőnyünk akkora lesz, hogy már ma bajnokok lehetünk.
Tegnap volt a mi legendás 2-esünk halálának huszadik évfordulója (aki nem tudja, húsz évvel ezelőtt egy szórakozóhelyen a rendőrök úgy megverték, hogy olyan súlyos agyi sérülései lettek, amibe pár nap leforgása alatt belehalt) Ő volt a mi Simon Tibink, aki már életében is Fradi legenda volt, és az elmúlt húsz évben is velünk van minden meccsen. Ma a meccs kezdetekor rá emlékeztünk elsősorban, illetve a meccs előtt megemlékeztünk az Újpest egykori vezérszurkolójáról is, aki ezen a héten vesztette életét.
A hangulat tehát mindenképpen adott volt, felfokozott érzelmek, várakozás, telt ház. Volt a meccs előtt jégeső, zápor, villámlás, dörgés, de mire a kezdősípszóig eljutottunk, már a nap sütött.
A vezetést az ellenfél szerezte meg, de aztán már az első félidőben nem csak egyenlítettünk, de a vezetést is sikerült megszerezni. A végére még jutott egy kisebb infarktus, amikor az utolsó percekben kiegyenlített az ellenfél, de szerencsére kéz volt a gól előtt, így végül maradt a 2:1-es végeredmény. Győztünk. És bajnokok lettünk, sorozatban negyedszer.
És majd elmesélem az unokáimnak is, hogy abban az évben, ami 2022 volt, amikor én 44 éves lettem, a Fradi a 33. bajnoki címet szerezte meg. 💚 Mert ez addigra történelem lesz, mire nekik mesélhetek.
