Józsi bácsi

 Ma reggel egy letaglózó levél várt a sok olvasatlan email között. A mi szeretett Józsi bácsink, aki a maga hetven évével egy igazi üde, vidám színfolt volt a raktár életében, nincs többé. Összesen négy nap elég volt a covidnak ahhoz, hogy Józsi bácsi soha többé ne poénkodjon, hogy ne lapogassa meg a hátamat búcsúzóul, miután hűségesen átkísért a hazafelé vezető úton az egyik raktárrészből a másikba. Könny szökött a szemembe, amikor ma hazafelé indultam, és a gyorskapu előtt állva nem hallottam tőle, hogy "ajtó, föl". Beépített érzékelő van a padozatban, ha géppel közlekednek, felnyílik magától, de ő akkora átéléssel játszotta a varázslót minden ilyen alkalommal, hogy öröm volt részt venni ebben a játékban. Borzasztó...nagyon nagyon sajnálom őt. 

A kollégák közül sokan betegek, vannak, akik nagyon hosszú ideje vannak távol, olyan is, aki már megpróbált visszajönni, de mégsem megy neki, pár lépcsőfok megtétele után már fullad, remeg, elfárad. De ő az első közülünk, aki ezt a csatát nem tudta megnyerni. 

Még mindig

 Ma még tartott a szabadság, bár arra ébredtem reggel, hogy szokatlanul sötét van, és esik az eső. Ez nem hatott túl jól a kedvemre, mondhatom, hogy rögtön mindentől el is ment a kedvem. De azért igyekeztem legalább arra kihasználni ezt a napot, hogy kikapcsolódjak. Ez sem ment maradéktalanul mert a tegnapihoz hasonlóan ma is kerestek munka miatt. Így nehéz nem foglalkozni semmivel, hogy közben meg mégis kell valamennyit. Na sebaj..ennek is van jó oldala is, tudják hogy lehet hozzám fordulni, mert segíteni fogok. 

A mosógépünk úgy tűnik, be akarja adni a felmondását, legalábbis üzenget mindenféle fútőszál hibát. Hívtam a szerelőt, aki nem volt épp a legsegítőkészebb. Nagyjából közölte, hogy az a hiba nem az, aminek az internet mondja, és higgyem el, hogy fűt az, de egyébként a héten már biztos nem jön ki, ha meg majd mégis szeretném, hogy kedden megnézze, az drága lesz, mert akkor programkapcsolót kell cserélni. Ezek után nálunk biztosan nem..ő legalábbis. Meglátjuk mi lesz, még kap esélyt a mosógép visszavonni a felmondást, de ha nem, majd akkor megtaláljuk az utódot. Ebben már most nem értünk egyet, mert Balázs felültöltős gépet akar, én meg nem. Ott tartunk most, hogy ha az lesz, én nem mosok. 

Holnap és holnapután vár a munka..az érzés nem kölcsönös, akármeddig szívesen lennék itthon. 

Szabadság

 És tavasz. 😊 Ez a kettő együtt csak jó lehet. Igaz, kicsit túlterveztem magamban a mai napot, a tegnapi "lógás" után. Azt hajlamos vagyok elfelejteni, hogy már nem vagyok hisz éves, és hogy a lakásunk sem az a kis méret már, ami húsz éves koromban volt. Mint ahogy azt is kihagytam a számításból, hogy attól még, hogy én nem dolgozom, a gyerekeknek munkanap van. Eriknek egész délelőtt órája volt, kamerás, ahogy Patriknak is volt megbeszélése is, órája is. Így aztán a függöny mosás, ablakpucolás projektet elnapoltam, miután az ágyneműt is egy-egy szünetben sikerült ellopni az ágyakról. Mondjuk azért annyira nem gáz egyik függöny és ablak sem, hogy ne érne rá még egy kicsit, de jó lett volna megcsinálni. Igaz, ha teljesen őszinte akarok lenni, jobb is ez így, mert valószínűleg lábra sem tudnék már állni, az ágynemű felhúzása is elég volt. Kivételesen nagyon kis pedáns voltam, mert még az összes bolyhot is leszedtem a matracokról is, meg a lepedőnkről is (amikkel a szárító sem boldogul), és megvarrtam minden szakadást a kispárna huzatokon. Én nem tudom, nálunk mi történik a kispárna huzatokkal, lehet, hogy lakik nálunk egy ilyen manó, aki ezeket teszi tönkre, de valamiért ezek rendszeresen szakadnak, tönkremegy bennük a cipzár. 

Délelőtt még azt gondoltam, hogy ha nem lesz ablakpucolás, akkor majd jól kipakolom az összes szekrényt, komódot, lemosom, letörlöm, stb, de persze ebből sem lett semmi. Nem élem meg ezeket csalódásként, már rég elengedtem az ilyesmit, de azért időnként elkap az a bizonyos gépszíj. 

Még össze kéne szednem magamban, hogy miket fogunk főzni a hétvégén, mert nem lenne baj, ha holnap délután meg tudnám venni azokat a dolgokat, amiket nem rendeltem meg (húsfélék), legyen meg, biztos, ami biztos. 

De jól esett

 Ma nyugalom volt, semmi kapkodás, semmi idegeskedés. Az órát is arrafelé állítottuk, amit jobban viselek, az időjárás is alakul már. Nem is teljesen voltam tudatában egészen ma délutánig, hogy mennyire komolyan befolyásolja a közérzetemet és a hangulatomat a mindennapi, folyamatos nyomás. Persze, tudtam én eddig is (csak nem sejtettem), de ma akkora felszabadulás volt ez a vasárnap, amilyet már rég éreztem. Nem gondoltam egy nap alatt megváltani a világot, és bepótolni mindent, ami hét közben, és tegnap elmaradt. Megcsináltam, ami nagyon kiabált, és kész. A fiúk forma1et néztek délután, én addig rendeltem a Spar online shopjában..jobb híján üzleti átvételi pontos átvétellel, de most megalkuszom ezzel, és legalább azok a dolgok már megvannak, amik nehezek. Cipelni így is kell majd, de erre azért vannak itt rajtam kívül páran, hogy ezt megtegyêk. 

Ahogy néztem a fiúkat tévézés közben, eszembe jutott, hogy most csinálhatnék róluk egy képet, és lehetne az a címe, hogy variációk egy témára. Nem annyira egyformák, mint régen, kisebb korukban, de mégis teljesen egymás klónjai, keverékei. Mindenkiben ott van Balázs összes jellegzetes és markáns vonása, és mégis, most már mindenkiben látok egy kicsit magamból is. A gesztusaik tök egyformàk, a hangjuk nagyon hasonló (Patrik és Roli pl nagyon egyformán dörmög, néha össze is keverem őket). Egyformán tudnak figyelni, ez a figyelő arcuk például teljesen egyforma. Bámulatos látni, ahogy egyre inkább előjön a saját egyéniségük, mégis megmaradnak ezek a mindenkire jellemző vonások, arckifejezések. Kíváncsi leszek rá, hogy vajon vannak e ezek annyira erős gének, hogy ők is tovább fogják még adni, és majd egyszercsak lesz egy fészekalja egyforma unokám? 

Nagyon jól fog esni még ez a két szabadnap, ami most következik, örülök, hogy megharcoltam érte. 

Az meg majd utólag kiderül, mihez kezdek vele. 

22

 Éppen ma 22 éve, hogy összeházasodtunk. Szokták mondani, hogy ez aztán gombócból is sok, de egyáltalán nem is tűnt ennyinek. Kezdettől fogva mindig olyan természetes volt, hogy vagyunk egymásnak, nem csak házaspárként, hanem már jóval előbb. Valahogy fel sem merült, hogy lehet másképp is, mint hogy mi ketten egyek vagyunk. 

Az természetes, hogy nekünk is voltak nehezebb időszakok is az életünkben, volt pár válságos helyzet is, hiszen az élet nem csak rózsaszín cukorszirup, Szerencsére ezekben a helyzetekben is mindketten arra törekedtünk, hogy ezekre megoldást találjunk. 

Azt kívánom magunknak, hogy maradjon ez így az idők végezetéig, tudjuk egymást mindig eléggé szeretni, megérteni, támogatni. 

Péntek

 Ez most nem az a péntek, aminek felhőtlenül lehet örülni, mert nekem még holnap is lesz egy munkanap. De, dacára annak a szavakkal ki sem fejezhető fáradtságnak, amit érzek, azért nagyon nagyon jó érzés volt ma végre megérezni az igazi tavasz illatot. És aláírtam ma a hétfő-keddi szabimat is, ami még fontosabb, a főnököm is aláírta, így azért megcsillant a remény ott az alagút végén. 

Nem sok mindent tudok felsorolni, hogy mit csináltam itthon, de legalább arra sikerült rávenni magam, hogy befessem a hajamat. Sőt, a tiszta ruhát is elpakoltam. Ez is valami. 

Fogalmam sincs egyébként, hogy mi van velem, mi ez az ólmos fáradtság, de borzasztó mértékben eluralkodott rajtam. Na még a holnapot valahogy kibírom, aztán kicsit lazább időszak jön. 

Csütörtök

 A legjobbkor kezd végre melegedni az idő. Tök jó érzés volt ma, hogy már melegített a nap. Igaz, a szél még időnként elég zord arcát mutatta, de azért már szerintem nem tud győzni a napsütés felett. Meg az időjárás előrejelzés is azt mutatja, hogy innentől jobb lesz. 

Valamiért nem tudok most jó hangulatban és a megszokott lelkesedéssel, lendülettel csinálni semmit. Minden napon úgy vonszolom magam keresztül, minden nap a túlélés a cél csak. Igaz, a szombati munka is nagyon olyan most, akihez semmi kedvem, és csak túl akarok lenni rajta. Most csak nagyon minimálisan tudok előre tervezni ahhoz a munkához, és ez így nem a legjobb. Még fogjuk tudni csinálni, de idegesíteni fog egészen addig, amíg az utolsó kattintást nem teszem meg. 

Még mindig nem rendeltem magamnak farmert, és van egy kardigánom is, amit ki kell dobni most már, mert szétfeslik az anyaga Tehát kéne egy kardigán is, mondhatjuk, hogy a ruha rendelési helyzet fokozódik, de nagyon nehezen veszem rá magam. De gondolom majd egyszer csak jön valami sugallat, és akkor hipp-hopp meg fogom találni, amit szeretnék.