Ez is megvan

 Ma volt szeptember utolsó szerdája, így véget is ért a képzés. Egy vizsgával zárult, aminek volt egy teszt része, meg egy gyakorlati része. A teszt nem sikerült túl jól, vagyis magamtól is jobbat vártam volna (ha pl lett volna felesleges idöm, amit rá tudtam volna még szánni), de a gyakorlati részben azért ezt tudtam ellensúlyozni. Lényeg a lényeg, sikeresen elvégeztem a tanfolyamot. 

Egyébként én, a lúzer, rögtön az első hűvösebb napon megfáztam, így most tüsszögök, orrot fújok, néha köhögök is. Ma reggel viccesen meg is jegyeztem, hogy nekem ilyen covid reciprok vírusom van, mert minden pont fordítva van, mint ott. Meglepő módon érzek ízeket is, szagokat is. Ha nem éreztem volna hétfőn, hogy fázom folyamatosan, akkor simán ráfognám, hogy allergiás lettem valamire. Nem mintha az jobb lenne. Egyeztettem a főnökséggel, mehetek e így dolgozni, de természetesen engedélyezték (ha nem vagyok nagyon rosszul). 

Remélem azért a hétvégére beígért 26 fok tényleg ideér. 

BL csoportkör

 Ez az az év, amikor minden furcsa, semmi sem a megszokott, és mégha bármilyen visszás is ez sokak szemében, sajnos igaz ez a focimeccsek nagy részére is. 

Ma este történelmet írt a csapatunk, tovább jutott a BL csoportkörbe. 25 évvel ezelőtt fordult elő ez utoljára, még tini lány voltam (de már együtt néztük Balázzsal a csoportkörös meccseket). Azóta megjártuk a poklot (és magunkkal is hoztuk), voltak már pillanatok, amiket az előszobában toporogva töltöttünk. De valami mindig hiányzott..egészen ma estig. Mert ma nem maradtunk az előszobában, egyenesen ott termettünk a nappaliban, ahol várjuk, kik lesznek az ellenfeleink, kiket sorsolnak mellénk csütörtök este. Nem lesz könnyű, sőt, nagyon nehéz lesz, majdnem lehetetlen a csoportkörből nem az utolsó helyen kiesni, de ez most az a csapat, amelyik tud 19-re lapot húzni, és jól kijönni belőle. 

Akárhogy is, a gyerekeim életében ez az első ilyen Fradi siker, és most titokban abban bízom, hogy az a bizonyos Szuperkupa mérkőzés úgy zajlott le, hogy van remény arra, hogy legalább egyszer élőben is halljuk a BL himnuszt cmefy ilyen csoportkörös meccsen. Együtt, mindannyian, hogy az is bekerüljön a családi emlékkönyvbe. 

Kaptam egy macit

 Van egy volt kolléganőm, aki eredeti szakmája szerint porcelán festő, de sejthető, hogy miért, nem dolgozik a szakmájában. Ettől függetlenül olyan gyönyörű dolgok kerülnek ki a kezei alól, ami számomra elképesztő csodaszámba megy. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik tudnak rajzolni, festeni, varrni. Ő mindegyiket nagyon magas szinten űzi. Ő készítette a fiúk összes ballagási szalagját, varrt már Patriknak fradis macit, rajzolt Rolinak Star Wars képet a szobájába a falra. 

Ma pedig meglepett engem egy macival. Azt mondta, már régóta készült rá, hogy majd egyszer készít nekem is egyet, és most jött el ennek az ideje. Hát, mit mondjak, nagyon meglepett, nagyon jól esett, majdnem el is sírtam magam a meghatódástól. A maci pedig annyira kis cuki.. semmiképpen nem szokványos, nincs belőle több, csak ez az egy, ami ráadásul névre szól, mert ott van a karján a nevem.. (sajnos nem Dius, de a munkahelyemen mindenki Diànak hív, így ez is teljesen rendben van) 

Vasárnap

 Szerencsére sikerült a tegnapi állapotot kialudni, és magam mögött hagyni, és ma reggel egészen meglepő módon úgy ébredtem, hogy volt bennem némi tettvágy is. Jó, nem az a fajta, amivel hegyeket lehet megmozgatni, de arra pont elég volt, hogy ma készüljön ebédre háromféle hús is a krumplipüré mellé. Az ágyneműt is lecseréltem, kimostam ma is egy adag ruhát, fel van mosva, porszívózva, sütő kitakarítva. Minden tányér, pohár, evőeszköz, lábos, serpenyő, fazék a helyén van, tiszta az összes wc, mosdó, fürdőkád, üresek a kukák. Az még tegnapi akció volt, de végre megint az összes maszk tiszta, és bezacskózva várja a holnap újrakezdődő bevetéseket. A tisztán tartás eddig is jól működött, az a sarkalatos pont mindig, hogy a tiszta visszakerüljön a saját zacskójába. Ilyen simítózáras zacskókat használunk erre a célra. Mindenkinek van sajátja, bár Roli és én hordjuk csak folyamatosan a mosható maszkokat, a többiek jobban szeretik az egyszer használatos verziót. 

Tanultam is este a szerdai vizsgára. Vannak még bőven szürke foltok, úgyhogy bele kell húznom. A folyamatot tudom, és meg is tudom valósítani a gyakorlatban, de vannak olyan fogalmak, kötelező elemek, amik nehezen maradnak a fejemben. 

Erik felpróbàlta ma az öltönyét, merthogy jövő héten pénteken szalagavatója lesz. Nem nyilvános az esemény, nem lehetünk ott, csak ők mennek, mi pedig majd online veszünk részt. Hát nem egy szívderítő dolog ez, de azok után, hogy Roli sem ballagott tavaly év végén, majdnem rezzenéstelen arccal vettem mindezt tudomásul. Erik szempontjából legalább az a rész jó, hogy nem kellett táncot tanulni. Pedig megnéztem volna még egyszer keringőt táncolni, de úgy tűnik, ezzel várnom kell az esküvőjéig. Az öltönyből kifogyott, lóg rajta, mint azon a bizonyos tehénen a gatya. Patriké jó rá, bár a nadrág kicsit bokavillantós, de ha neki jó, hát akkor nekem is. Azért holnap még rákérdezek nála, legkésőbb a ballagásra úgyis venni kell egyet neki. Feltéve ugye, hogy lesz ballagás..

 

Szombat

 Sokadszorra járok már úgy, hogy a hét közben tologatott dolgokkal a szombatot várom, hogy majd akkor aztán minden bele fog férni, mert annyi időm lesz, amennyit csak akarok. Közben meg szombaton úgy ébredek fel, mint akit agyonvertek, és nem hogy a halogatott dolgok nem férnek bele, de még az is csak épphogy, aminek muszáj. 

Így volt ez ma is. Az ebéd a Burger Kingből jött, de azért szerencsére legalább a szennyestartó üres lett. Azt magamban sem nagyon merem mondani, hogy majd holnap, mert ki tudja mi lesz..de azért remélem egy ebéd megfőzésére futja majd az energiámból. 

Egyébként meg fáj az összes porcikàm. 

Kimaszkolva

 Valaki még tavasszal, az első hullám idején szóvá tette nekem, hogy majd akkor okoskodjak a maszkviselésről, ha már tudni is fogom, hogy miről beszélek, mert napi sok órát van rajtam, nem csak addig, amíg bemegyek a boltba. 

A héten már maszkban dolgoztam, így akár feljogosítva érezhetném magam az okoskodásta, de egyébként nincs ilyen tervem. Az tény, hogy nem a legkellemesebb viselet napi nyolc-kilenc órán keresztül. Kell, hogy nagyjából két óránként kimenjek a dohányzóba, ahol a szabad levegőn le lehet venni. Azzal nekem nincs gondom, hogy kapjak benne levegőt, inkább azzal van, hogy amit kilélegzek, az egy idő után sok. Ilyenkor kell kimenni egy kicsit. A másik gond, hogy így, maszkban még kevesebbet iszom, mint eddig, pedig az már lassan művészet. 

Ami még bevált, hogy már a második naptól lecseréltem "félidőben", és dél után tiszta maszkban voltam. Ez is javított a komfortérzetemen. 

De eszemben sincs lázadni, nem hordani, értem, hogy egymást védjük ezzel. Nem lesznek ezek kellemes hónapok, de még mindig ez legyen a legnagyobb bajom. 

A mai outfit 

Fáradt, élménydús

 Tök jó nap volt a mai. Azt hiszem, örökre bevésődött az a pár perc, amit ma reggel közösen, munkaközi szünetet tartva töltöttünk az egyik pihenő helyiségben Balázzsal. Örök hála a technikának, ami lehetővé tette, hogy Balázs telefonján keresztül élőben nézhettük elsőszülött gyermekünk tévés szereplését. Szerintem mi ketten jobban izgultunk, mint ő, mert ahogy láthattuk, olyan volt, mint aki mindig ezt csinálta. Leírhatatlan érzés. Mint ahogy az is, ahogy rögtön az interjú után érkezett a kép Eriktől, aki tesi óra után rögtön a telefonját kapta elő, hogy az osztálytársaival nézze a bátyját. Már itthon mesélte el, hogy tök menőnek nevezték mindannyian, hogy Patrikot bajnoknak nevezték. Ez is olyan szívmelengető érzés volt, hogy fontos volt neki annyira a testvére, hogy számon tartotta az időpontot, és megnézte.

Hogy mennyire nem izgult Patrik, az is jól bizonyítja, hogy még a barátjával kötött fogadásának is eleget tett, és elmondta azt a két szót, amiről a fogadás szólt. 

Ez a reggeli élmény elég jó lendületet adott az egész naphoz, és munka után egy órával még masszőrnél is voltam. 

Mostanra viszont minden lendület elfogyott, és őrült fáradtság vett erőt rajtam. Már nem fogom tudni megvárni a Szuperkupa döntő végét sem, de már vezet a Bayern München most már ennek így kell maradnia.