Hát akkor legyen..

..ahogy lennie kell, és ma érjen véget a viszonylagos nyugalom, szabadság, és biztonságérzet is. Kezdődjön a tanév, ha már senki nem merte felvállalni azt a döntést, amit az én véleményem szerint kellett volna. Nyilván nem lehet itthon lenni a végtelenségig, a szülőknek sincs már kapacitásuk a kisebb gyerekekkel otthon lenni, de ...na mindegy is. Én azon a bizonyos én hangom dolgon is kifejeztem ezt a véleményemet.
Megérkezett ma az iskolából a sokadik, és egyelőre végleges verziója a szabályoknak, nyilatkozatoknak, stb. Tudomásul vettem. Kivasaltam Roli fehér ingjét is, mert neki lesz évnyitó a templomban. Az mondjuk ciki, hogy épphogy sikerült találni egy hosszú nadrágot, ami még jó rá, egyszerűen eszembe sem jutott, hogy nagyjából március óta nem volt rajta más, mint rövidnadrág, vagy szabadidő alsó, azóta meg nőtt vagy tizenöt centit, és jó pár kilót is magára szedett. Szóval jobb lett volna, ha legalább az időjárás nem Tami kívánsága szerint alakul rögtön varázsütésre őszivé, hanem hagy egy kis időt, de már mindegy. Még a héten nadrágot is kell vennünk.
Abba csak futólag gondoltam bele, hogy majd ember legyen a talpán, aki felkutatja a mi kontaktjainkat, ha ne adj isten szükség lesz rá. Azért öten tudunk pár embert felmutatni, akikkel kapcsolatban vagyunk/leszünk.
Az új tanévre én most nem is kívánok jó jegyeket, meg a szokásos dolgokat..inkább csak mindenkinek jó egészséget. Vigyázzatok magatokra!

Vasárnap

Ma is úgy ébredtem, mint aki nem is aludt egy percet sem, pedig szó sem volt erről, még csak fel sem ébredtem egyszer sem éjjel. Már kezd egy kicsit idegesítő lenni ez az állapot, de azért még nem aggódom. Főleg azért nem, mert két hét múlva még elmegyünk egy hétre a Balatonhoz, és ott még lesz lehetőség pihenni.
Nagy dolgok nem történtek ma sem itthon, mint a már megszokott napi rutin cselekvések. Az csak az előbb jutott eszembe, hogy éppenséggel délután a tankönyvekre rakhattam volna ilyen öntapadós bigyót, de már mindegy. Majd holnap, ha eszembe jut. Vagy valamikor.
Jövő héten elkezdődik az a nyomonkövetési szakértő képzés is, amire már tavasszal mentem volna. Akkor elhalasztották a vírus miatt, most szerdán kezdődik. Tavasszal még volt kedvem hozzá, most már nincs. Mondjuk ezt nem is kérdezték sem akkor, sem most. Most azzal biztatom magam, hogy végül hátha érdekes lesz.
Lehet mondani, hogy nem vagyok valami kedélybajnok, pedig egyébként nincs semmi baj.

Szombat

Nagyon sokáig aludtam ma, igaz, éjjel egy órától sikerült csak. Nagyon fáradtan feküdtem le, de már addigra rég rájöttem, hogy nagy hiba volt este hétkor sült csülköt enni. Nagyon finom volt, nagyon éhes voltam, de aztán nagyon megülte a fyomromat.
De hiába aludtam közel kilenc órát, azt éreztem, hogy fáradtra aludtam magam, ha egyáltalán létezik ilyen.
Nem volt különösebben aktív napunk, csak a szokásos főzés, mosás volt az igazi tevékenységem nekem is.
Erik négy óra után ért haza a meccsről, csúnyán kikaptak, így aztán nem nagyon jött meg a kedve a folytatáshoz, pedig ma írta alá a szerződését is.
De szerintem úgy van vele, hogy minden lehetőséget megragad a mozgásra, úgysem tudjuk mi vár ránk még az idén.
És most megyek, megpróbálom kialudni magam rendesen.

Végre péntek

Elég régen volt már, hogy ennyire örültem annak hogy péntek van, és hétvége kezdődik. Persze, mindig jó, de ezen a héten olyan mértékben fáradt el az agyam, hogy ma délben már a legegyszerűbb dolgokon sem tudtam gondolkodni. Rövid nap volt a mai, amennyire rövidnek lehet nevezni egy hajnali öttől fél kettőig tartó műszakot.
Már a hazaindulás pillanataiban éreztem, hogy muszáj lesz legalább egy fél órára lefeküdni, mert este még vacsorázni készültünk egy étterembe, attól tartottam, képtelen leszek addigra már arra is egy kis pihenés nélkül, hogy a széken ülve tudjak maradni.
Megvolt a pihenés is, és aztán a vacsora is. Jól éreztük magunkat, finomat ettünk, nagyon szép környéken voltunk (Tarján, Öreg Favágó kicsmája) Vacsora után már csak pihegni tudtunk, de nagyon jó is, hogy egyébként sem kellett már semmi mást csinálni, mint pihenni,

Csütörtök

Ma minden a megszokott mederben zajlott egészen a munkaidő végéig. Utána már nem volt megszokott, mert épp csak kicsit kifújtuk magunkat, átöltöztünk, és indultunk is találkozni Balázs egy volt osztálytársával. Jót beszélgettünk, ettünk a helyi étteremben. Ez utóbbit már régóta ki akartam próbálni, nagyon sokan dicsérték. Valószínűleg emiatt voltak kicsit magas elvárásaim, és épp emiatt okozott némi csalódást, hogy nem nyújtott semmiben sem kiemelkedőt. Finom volt az étel, de nem olyan, amiért majd vissza akarok menni. De természetesen nem bántuk meg, hogy elmentünk. Fél hét tájban már mindketten éreztük a heti alig alvásos-sok munkás napok utáni fáradtságot, mindketten kezdtünk belassulni, és nagyokat pislogni. Eddigre a beszélgetésben is eljutottunk oda, hogy voltak csendes percek, így elköszöntünk, és hazajöttünk.

Ja, és ugye mindenki hallotta már, hogy tegnap este győzött a Fradi..? Történelmi pillanat volt, fantasztikus érzés, elképzelhetetlen siker. Olyan jó volt tegnap este (is) fradistának lenni.

Meccsnap is .

Három órát aludtam az éjjel, és már menni is kellett dolgozni. Nem esett jól, minden porcikám fájt reggel.
Patrik rendben megérkezett, pár perccel még hamarabb is landoltak a vártnál. Nem kellett sokat várni a csomagokra sem, nagyon gördülékeny volt minden. A repülőtér egyébként nagyon tetszik, pedig közel sem láttunk mindent, de amit igen, az nagyon modern, nagyon szép, Egyszer majd megnézzük szerintem nappal is, biztos egészen más olyankor.
Ma még meccsnap is van, BL selejtező meccs, a skót bajnokkal. Mondhatnám, hogy az esélytelenek nyugalmával nézzük, de azért persze komoly reményt adott, hogy viszonylag gyorsan vezetést szereztünk. Az első félidőt sikerült is így lehozni, de már 1-1. Még bármi lehet. Dögfáradt vagyok, de eszemben sincs felállni a tv elől, és bemenni lefeküdni, illetve elmenni fürdeni. Nem sok ilyen alkalom van, és nem olyan persze, mint amikor szurkolók is vannak, de hátha segít az is, hogy itthonról szurkolunk.
Ja, és ma végre fodrásznál is jártam. Már szép lett a körmöm a héten, most a hajam is....már csak egy plasztikai sebész kéne (mondjuk ő nem végezne két óra alatt).
Holnap már csütörtök, és ez tök jó, mindjárt kezdődik megint a hétvége.

Ma megint

Teljes lesz a család. Igaz, már holnap lesz az, ikir tényleg itthon is lesz elsőszülött gyermekünk is, de mivel nemsokára indulunk a repülőtérre érte, én ezt már mának számítom. Az előrejelzések szerint egy több árnyalatnyival szőkébb fiatalember fog megérkezni ma éjjel. Mondjuk nekem aztán az is mindegy lenne, ha fekete lenne hirtelen, az számít csak, hogy épségben hazaér. Nagyon igyekeztem nem aggodalmaskodni, nem láttam el százféle jó tanáccsal minden vészhelyzetet elővizionálva, de természetesen millió dolog megfordult a fejemben, ami megtörténhet. És persze, az embernek nincs egy teljesen nyugodt pillanata sem így, hogy olyan elérhetetlennek tűnő távolságban van, még akkor sem, ha egyébként tudom, hogy talpraesett, magabiztos fiatalember, aki megold bármit.
Érdekes egyébként, hogy majdnem egyszerre indulunk majd, ők Szalonikiből, mi meg itthonról a repülőtérre. Időben kb ugyanannyi lesz nekünk kocsival, mint nekik repülővel.

Ma megérkezett a fiúk középiskolájából a hír (igen, most ketten majd megint ugyanabba a suliba járnak), hogy a padokban egyedül kell majd ülni, maszkot kell viselni egész nap. Nem lehet az iskola előtt bandázni, és lesz hőmérséklet ellenőrzés is reggelente. Hát meglátjuk hogy működik majd ez a gyakorlatban.