Vasárnap este

 Hiába nem dolgoztam már csütörtök óta, és dacára annak is, hogy volt lehetőségem valódi pihenésre is még akkor, most épp hullafáradt vagyok, és arról ábrándozom, milyen jó is lenne, ha érintene a home office engem is. De nem érint, már tavasszal is tudtuk, hogy kiemelt stratégiai fontosságú helyen dolgozunk, emiatt aztán nélkülözhetetlen a munkánk. Van ennek jó oldala, természetesen, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem csak holnap, hanem a jövő héten és a jövő hónapban is lesz munkánk. Azt azért kicsit furcsán éljük meg, hogy emiatt nálunk aztán lehet akárhány ember egyszerre jelen, a fontosak nem mi vagyunk, hanem az, hogy minden időben bekerüljön, majd időben ki is kerüljünk. Gondolom most megint beindul egy kisebbfajta beszerzési "háború" is, de végül is egyszer már megoldottuk, most is menni fog. 

Apósom lakása ki van takarítva, az összes doboz kipakolva (illetve kettőben maradt pár dolog, amit nem tudtam hova tenni). A konyhában elképesztő munka volt rendbe tenni mindent, nem tudom elképzelni, hogy vajon mikor volt ott takarítva, vagy mit süthettek a sütőben. De készen van, efelől is megnyugodhatunk. 

Így, hogy most ez a nagy teher lekerült a vállunkról azért sokkal jobb lesz. Biztos mindig lesz valami, amin idegeskedünk, feszültek leszünk miatta, de most már lehet kicsit lazábbnak lenni. És kellene is..

Egyébként ma is meccsnap is volt. Az eredmény követi a sormintát, megint egy 2:2-es döntetlent játszottunk. Továbbra is vezetjük a bajnokságot, de azért ideje lenne rákapcsolni kicsit, mert még nyolc meccs van, ez nem biztos, hogy kitart így..De nyilván focistának lenni sem ugyanolyan most..

Mától hivatalos

 Ma került végleg pont az elmúlt hónapok rengeteg idegeskedésére, ügyintézésére. Mától Balázsnak is van egy lakása, ami nem közös velem (még jó, hogy tegnap este írtam, amit írtam, de a kettőnek semmi köze egymáshoz) Nem fene nagy jódolgunkbam döntöttünk így, hanem mert muszáj volt. Azt továbbra sem szeretném nagyon komoly mélységben kitárgyalni, hogy mi minden történt itt október eleje óta. A lényege a történetnek, hogy apósomnak volt egy közös lakása a volt feleségével, ezt pedig a másik érintett személy mindenáron meg akarta szüntetni. Mi úgy kerültünk a képbe, hogy időközben Balázs lett apósom részének a tulajdonosa, így minden ezzel kapcsolatos ügymenet a mi vállunkat nyomta. Csúnya és döbbenetes dolgok hangzottak el az elmúlt hónapokban, de mindegy, ma, akkor, amikor átvettük az új lakás kulcsait, letehettük végleg az ezzel kapcsolatos összes terhet. 

A gyerekek lelkesen segédkeztek mindenben mint ahogy az elmúlt időszakban is mindig itt voltak, bármire volt szükségünk, segítettek. Hol egy-két jó szóval, hol segítő kezekkel. 

Azért remélem, hogy ebben a másik lakásban csak apósom fogja még sokáig jól érezni magát, és Balázs sosem érzi majd úgy, hogy jobb lenne neki ott.. 

Nincs ez így jól

 Figyelem magunkat egy ideje, próbálom néha kívülről is látni magunkat, nem csak benne élni a kapcsolatunkban. Minden rendben van, továbbra is szeretjük egymást, mégis azt gondolom, nem jó az irány, amerre tartunk. Minden olyan rutinszerű lett, minden napunk egyforma, nagyjából ugyanaz a ritmus. Dolgozunk, boltba megyünk, minden nap van főtt étel, minden nap rend van itthon, minden számla időre be van fizetve. Mindenkinek megvan a maga feladata, ezt is rutinszerűen csináljuk, eszünkbe sem jut megkérdezni a másikat, hogy van e szüksége segítségre. Anélkül, hogy direktben megbeszéltük volna, szinte percre pontosan ugyanakkor csinálunk mindig, mindent. Egyre többször fordul elő, hogy csak ülünk, és nem beszélgetünk. Én egy csomó mindent nem mondok ki, mert tudom, mit válaszolna rá. Valószínűleg ő is így van ezzel. 

De nem kéne ennek így lennie, mert dacára az együtt töltött közel huszonnyolc évnek, és annak, hogy lassan huszonkét éves házasok vagyunk, még egyáltalán nem vagyunk öregek. Én középkorúnak is csak a rosszabb napjaimon érzem magam. Azt nem tudom, hogy lehet visszahozni valami pezsgést, vibrálást, sosem voltam egy csábító díva. És persze, egyedül igencsak kevés is vagyok ehhez. Balázs időnként úgy nyilatkozik magáról, mint aki már öreg mindenhez, pedig egyébként egyáltalán nem az. 

Nem is olyan rég jutott eszembe, hogy mi még sohasem utaztunk el sehova kettesben. Persze, nem most fogunk, mert nem is lehet, de kicsit meg is ijedtem a gondolattól, hogy mi van, ha nem is akar velem (már) kettesben lenni. 

Tudom, mert sok mindent olvastam már erről, hogy milyen praktikákat ajánlanak, de nem érzem az itthon randizást a magunkénak. 

Valószínűleg egyébként pont itt, ezen a ponton már Balázs haja égnek is áll, merthogy mindezt holnap reggel ő is olvasni fogja, és lehet, hogy nem is ért velem egyet, de szerintem valamit ki kellene találnunk egy kis visszafiatalodásra, mielőtt végképp beleöregszünk a saját életünkbe. 

Egy szabadnap végén

 Ma végül mégsem volt még semmi dolgunk, és ezt már tudtuk hétfőn is, mégsem mondtuk le a szabadságot. Na jó, annyi dolog volt mára, hogy el kellett mennem tüdődzűrésre, és ezt azért meg is tettem. Onnan jöttünk hazafelé, amikor a kormanyinfó keretében bejelentették a hétfőtől várható szigorításokat. Sajnos időszerű volt, és én lehet, hogy a hétfőt sem vártam volna meg. Mert azért az sejthető, hogy mi lesz hétvégén azokban az üzletekben, amik hétfőtől megint zárva lesznek. 

Ennek ellenére én azért pihentem ma jó sokat, mert ha már szabadságon vagyok, hát akkor adjuk meg a módját. Kedvem sem lett volna semmihez igazàn, meg azt is tudom, hogy ha minden a tervek szerint alakul holnap, akkor azért tevékeny hétvégénk lesz. 

Volt ma egy nagyon helyes Roli sztori. Panaszkodott már a héten is, múlt héten is, hogy nem kapta meg az ösztöndíját, és nem érti, hogy miért. Megmondom őszintén nem sokat foglalkoztam a dologgal, főleg miután megbeszéltük, hogy rákérdez az oszalyfőnökénél, amikor lesz órájuk. Ma, amikor Erikkel.a bankba készültünk, megint előjött ez a téma a banki azonosítók kapcsán, mire mondta nagy büszkén, hogy ő bizony írt levelet a kincstárnak, mert az osztályfőnök nem tudott válaszolni, és mondta, hogy bátran írjanak, és kérdezzék meg ott. Nagyon helyes kis emailt írt, udvariasan szép napot kívánt, és érdeklődött, hogy miért késik az ösztöndíj. Kapott választ is rá, amiben megírtàk, hogy két hónapot fognak egyben utalni majd. Ezen kicsit elkeseredett, mert akkor most még egy hónapig fenn kell tartani az átlagát (micsoda problémák..), amit sikerült négyes fölé tornászni. Nagyon bírom, hogy ilyen ügyesen és intelligensen tud problémát megoldani, és főleg, hogy meg is meri tenni. 

És péntek lett

 A legjobb, ami történhetett ezen a héten, hogy ma hirtelen a szerda rögtön péntekké alakult. Egyébként sem voltam ott fejben egy kicsit sem, csak olyan tesséklássék módon tettem a dolgom. Nincs elmaradásom, azért erről nincs szó, de előre sem dolgoztam, pedig lett volna mivel foglalkozni. De nem érdekes, majd jövő héten sort kerítrek ezekre is. 

Végre voltam fodrásznál is, az idén először. Annak megfelelően is néztem ki már, mint amit az jelent, hogy már március van, és az idén még nem történt semmi normális igazítás a hajamon. 

Keddi meccsnap

 Tökéletesen jó figyelemelterelő volt az mindenről, hogy tudtuk, ma este meccsnap van. Na persze ez így nem teljesen igaz, mert dehogy tudtunk felszabadultan erre gondolni, de jól hangzik..

Délután viszont már, amikor a munkanap is véget ért, lehetett erre is koncentrálni. Kicsit szkeptikusan, kicsit aggódva, hogy vajon ma este mi történik, honnan és hogyan lesz újabb motiváció a csapatnak a szomorúan üres stadionban. Én a magam részéről mindig töretlen optimzmussal tekintek minden meccs kimenetelére, és meg sem fordul a fejemben, hogy nem nyerünk. A magam kis meccs előtti rituáléit is pont ugyanúgy megteszem, mintha amikor még készültünk ilyenkor az Arénába. Megvannak a magam kis butus babonái ezekre a napokra, de nálam ezek hozzá tartoznak a meccsekhez. 

Holnap az utolsó munkanap lesz a héten, aminek örülök, mert a mindenféle történések miatt nem vagyok ott fejben teljesen és egy csomó dologra, amikkel foglalkoznom kell, legszívesebben azt mondanám, hogy lényegtelen hülyeség. Meglesz majd az új lendület, biztos vagyok benne, csak most más a fontosabb. 

Ja, és egyébként ma este nyert a csapatunk. 😊

Vesszők helyett

 Néha pontot kell tenni. És néha pont ez a pont kell ahhoz, hogy sikerüljön valamitől végérvényesen megszabadulni, felszabadulni a teher alól, amit az ezzel kapcsolatos érzések hoznak magukkal. Persze, van, amikor ezt a pontot nagyon nehéz odatenni, és teljesen lezárni. Nagyon komoly teher tud lenni az utolsó lépés, nagyon tud fájni is. 

Ilyesmi van most nálunk. Balázs az, aki ezt az irgalmatlan terhet viseli. Hatalmas önfegyelemmel, összeszedetten, józanul, úriemberként azokban a helyzetekben is, amikor tízből kilencen már nem viselkednénk a legkevésbé sem így. Én a hátországot biztosítom, figyelem, aggódom érte. Ha kell, biztatom, ha kell, kicsit erélyesebb vagyok, de akár kimondom helyette azokat a gondolatokat is, amik neki nem mennek. 

Holnap teszünk egy nagy pontot. Valaminek végképp vége lesz ezzel. De minden vég valami újnak a kezdete. Hétvégén már az új kezdetét szeretném megünnepelni. 

Csak egy röpke kis pillanatra gondoljatok ránk holnap délelőtt, jól fog jönni. ❤️