Több szempontból is más, mint a tavalyi. Az idén nem volt az a kezdettől szeretős nekem, mint tavaly. De mégis jó volt, mert amit néztünk, azt ketten néztük Patrikkal. Akiről így egészen érdekes dolgokat is megtudtam. Nem csak azt, hogy egy az egyben fordítja az angol dalszöveget magyarra, (amiért csak bámulom, komolyan) hanem hogy milyen érdekes ízlése van. Elárulom, Ő a New Level Empire-nek, és a Honeybeast-nek drukkolt. A New Level Empire zeneileg áll közel hozzá, a Honeybeast pedig a nyelvtannáci (ezt ő mondta magáról) énje miatt állt közel hozzá. Legfőképp a refrén tetszett neki: "Te vagy a legnagyobb hős a világon, Én a királynőd és Te a királyom, Hova is rejtsem a szívem előled, Nehogy a végén majd összetörjed".
Aztán ők sajnos egyikőjük sem jutott be az első négybe. Ahogy az én egyik favoritom, Pál Dénes is lemaradt. Maradt Bogi, aki nekem a szívem csücske volt, neki pedig szimpatikus volt, hogy "16 évesen így kiállt, és ilyen jó kiejtése van angolból". Mert amúgy András és Viktor éneke csak ezért tetszett neki, merthogy ők akcentus nélkül tudnak angolul énekelni (naja, könnyen vannak).
Még menet közben megbeszéltünk egy csomó mindent, jobban mondva, ő beszélt, én meg hol okosan csak bólogattam, hol ámulva néztem őt, hol pedig az jutott eszembe, hogy de jó, hogy ilyen kis korkülönbség van köztünk. :) Még egy csomó időm van élvezni, hogy ilyen intelligens fiam van, akit ennyi minden érdekel. :) (csak győzzem majd érdeklődve hallgatni mindig)
Szóval, summa summárum mindketten küldtünk Bogira egy pár sms-t, hogy támogassuk, és hogy ne mondhassuk később, hogy meg sem próbáltuk. :) Sajnos nem ő megy, hanem András. Igen, tudom, Andrásnak fantasztikus hangja van, és éppenséggel meg is érdemli bőven, hogy ő menjen, mégis valahogy nekem maradt egy kis keserű szájízem, amiért egy ilyen (bocsánat ezért) tucatzenével megyünk. Azt gondolom, Alex tavaly azért volt olyan népszerű, mert egyedi és különleges volt. Ami az idén az én érzésem szerint Bogiban volt meg. (meg még esetleg a Honeybeastben is)
Ennek ellenére természetesen drukkolok Andrásnak, szeretném, ha jó eredményt érne el.
És mindenképpen különleges lesz nekem ez a Dal 2014 amiatt, amiket megéltem a fiammal a műsor kapcsán.
Dius gondol... mit is?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eurovíziós dalfesztivál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: eurovíziós dalfesztivál. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. febr. 22.
2014. febr. 15.
Idén is Dalolunk..
Illetve, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor az idén inkább csak Dalolászunk, mert nem láttam az összes elődöntőt, így aztán van olyan Dal, amit nem is hallottam. Mondjuk rég meghallgathattam volna már őket, de még arra nem szakítottam időt. Gondolom nem véletlenül.
Az első elődöntő idején mondjuk rezignáltam vettem tudomásul Király Viktor vitathatatlanul jó zenéjét, és kicsit csalódott is lettem tőle. Mert azt gondolom, hogy akkor ennyi volt, akár ne is tartsák meg a többit, mert Ő fog menni. Jó, nem véletlen ez, mert tényleg nagyon nagy tehetség, fantasztikus előadó, csak épp nekem nem a szívem csücske.
Olyan túlságosan komoly szívem csücske nincs is, mint tavaly. Talán csak Bogi. Aki viszont kicsit hasonló karakter Alexhez, úgyhogy lehet, hogy ezért. Vagy simán csak erre a típusra vagyok ráállva. :) De nagyon elégedett voltam ma azzal, hogy a Depresszió zenekart is továbbjuttatták a nézők, meg a New Level Empire-t. Utóbbiakra még én is küldtem két sms-t. :P
Rajtuk kívül Leslie és Pál Dénes, akik nagy hatást gyakoroltak rám. Leslie-nek már nem tudok szurkolni, mert ma láttuk-hallottuk utoljára a verseny kapcsán, de Dénes még holnap bejuthat.
Bár.... ha eszembe jut, hogy ott vannak a Király testvérek.. hát király.. (lemondó sóhaj). De bármi megtörténhet. Még akkor is, ha ez a Dal, nem pedig a Való Világ. ;)
A poszt félig alvó állapotban született. Pedig délután munka után aludtam egyet, mint a jóllakott ovisok. De persze nem volt elég. :)
Az első elődöntő idején mondjuk rezignáltam vettem tudomásul Király Viktor vitathatatlanul jó zenéjét, és kicsit csalódott is lettem tőle. Mert azt gondolom, hogy akkor ennyi volt, akár ne is tartsák meg a többit, mert Ő fog menni. Jó, nem véletlen ez, mert tényleg nagyon nagy tehetség, fantasztikus előadó, csak épp nekem nem a szívem csücske.
Olyan túlságosan komoly szívem csücske nincs is, mint tavaly. Talán csak Bogi. Aki viszont kicsit hasonló karakter Alexhez, úgyhogy lehet, hogy ezért. Vagy simán csak erre a típusra vagyok ráállva. :) De nagyon elégedett voltam ma azzal, hogy a Depresszió zenekart is továbbjuttatták a nézők, meg a New Level Empire-t. Utóbbiakra még én is küldtem két sms-t. :P
Rajtuk kívül Leslie és Pál Dénes, akik nagy hatást gyakoroltak rám. Leslie-nek már nem tudok szurkolni, mert ma láttuk-hallottuk utoljára a verseny kapcsán, de Dénes még holnap bejuthat.
Bár.... ha eszembe jut, hogy ott vannak a Király testvérek.. hát király.. (lemondó sóhaj). De bármi megtörténhet. Még akkor is, ha ez a Dal, nem pedig a Való Világ. ;)
A poszt félig alvó állapotban született. Pedig délután munka után aludtam egyet, mint a jóllakott ovisok. De persze nem volt elég. :)
2013. máj. 16.
Ma ma van
Arra gondoltam, hogy majd ma este elmesélem így, kilenc és fél óra munka után, hogy mit is gondolok A.J. mellrákmegelőző lépéséről (és akkor itt megerősítem, hogy igen, olvastam én is a hírt).
De aztán, amikor hazaértünk, és bekapcsoltuk a tévét, éppen kezdett ByeAlex az Eurovízió elődöntőjében, és az ő "Kedvesem"-je elég volt nekem ahhoz, hogy valami tök más hangulatba kerüljek, így ma azt a másik dolgot nem fogjátok tőlem megtudni.
De azt igen, hogy:
-Alex Bent van a döntőben. De bizony, hogy bent van. :):) Mondtam én....
-Kicserélték ma a villanyóráinkat, mert lejártak. Innen aztán már tudjuk, hogy éppen tizenöt éve annak, hogy együtt lakunk (amúgy majd októberben lesz pontosan, de ez már mellékes)
-Úgy néz ki, hogy mégis jöhetek júliusban szabadságra. (tegnap még ez egészen másképp festett, és lehet, hogy holnap is másképp fog, de ma ennek is örülünk)
Na és még azt is elmesélem, hogy ha bárhol találkoznánk a közeljövőben, nem kell meglepődni, ha azt, ami a kezemben van merő megszokásból végigvizslatom, megkeresem rajta a vonalkódot, esetleg megszagolom... vettem fel ilyen fura szokásokat mostanában. :) Viszont soha még ilyen hasznát nem vettem annak, hogy mindig mindent megszámolok. :)))
Holnap még mindig ilyen kis szófukar leszek, mert holnap megint kilenc és fél óra munka vár rám. De aztán... jön egy hosszú hétvége.. aminek ajánlom, hogy nagyon-nagyon hosszú legyen. :)))
De aztán, amikor hazaértünk, és bekapcsoltuk a tévét, éppen kezdett ByeAlex az Eurovízió elődöntőjében, és az ő "Kedvesem"-je elég volt nekem ahhoz, hogy valami tök más hangulatba kerüljek, így ma azt a másik dolgot nem fogjátok tőlem megtudni.
De azt igen, hogy:
-Alex Bent van a döntőben. De bizony, hogy bent van. :):) Mondtam én....
-Kicserélték ma a villanyóráinkat, mert lejártak. Innen aztán már tudjuk, hogy éppen tizenöt éve annak, hogy együtt lakunk (amúgy majd októberben lesz pontosan, de ez már mellékes)
-Úgy néz ki, hogy mégis jöhetek júliusban szabadságra. (tegnap még ez egészen másképp festett, és lehet, hogy holnap is másképp fog, de ma ennek is örülünk)
Na és még azt is elmesélem, hogy ha bárhol találkoznánk a közeljövőben, nem kell meglepődni, ha azt, ami a kezemben van merő megszokásból végigvizslatom, megkeresem rajta a vonalkódot, esetleg megszagolom... vettem fel ilyen fura szokásokat mostanában. :) Viszont soha még ilyen hasznát nem vettem annak, hogy mindig mindent megszámolok. :)))
Holnap még mindig ilyen kis szófukar leszek, mert holnap megint kilenc és fél óra munka vár rám. De aztán... jön egy hosszú hétvége.. aminek ajánlom, hogy nagyon-nagyon hosszú legyen. :)))
2013. márc. 2.
Ez a Dal
És ma este véget ért a pár hete tartó válogatás. Mondhatnánk, hogy a zenészek sava-borsa gyűlt össze, és csak rostálták, rostálták őket hétről hétre. Azt gondolom, egészen más szempontok alapján választ ki valakit a szakmai zsűri, és egészen más szempontok mozgatják azokat, akik, mint én is, azért hallgatunk zenét, mert zenét hallgatni jó. Azért szeretek egy dalt, mert tetszik a dallama, vagy a szövege, vagy úgy az egész.
Ezen a Dal-válogatáson voltak kedvenceim. Nem egy, és nem kettő. Csalódtam, amikor kiesett Baricz Gergő és Gyurcsík Tibi, mert nagyon szeretem őket, mint előadókat és mint embereket is. Nyilván csak a dalaik alapján, és az x-faktoros szereplésük, valamint a nyilatkozataik alapján ismerem őket, de ettől még... Nagyon szerettem Keresztes Ildikó dalát, mert annyira jól tudta átadni annak minden érzését, hogy a hideg rázott tőle.
Minden alkalommal végigpityeregtem Dénes és Szilvi duettjét, mert náluk hitelesebben ezt a duettet soha, senki nem fogja tudni előadni. Kézzel fogható volt ott az ő dalukban, hogy pontosan tudják is, miről énekelnek, amikor azt éneklik, hogy a szív az mindent lát.
De imádtam Rácz Gergő dalát is, és imádtam magát Gergőt, amiért olyan kis esetlen volt a színpadon. Mondjuk ma este már nem volt esetlen sem. És olyan feje van, mint egy nagyra nőtt gyereknek, amitől képtelenség nem elmosolyodni, ahogy megjelenik.
És rongyosra hallgattam Vastag Tamás dalát is, volt pár nap, amikor végtelenítve ment a Holnaptól... mert épp aktuális volt, és mert ha nem épp a szerelemre gondol az ember közben, még akkor is megállja a helyét. Tamás is egyébként olyan, akit önmagáért is szeretek, mert annyira Ember, ahogy már csak alig páran.
Tetszett Laura dala is, nagyon szépen énekli, és nagyon szépen tudja közvetíteni az érzéseit is, de nem fogott meg csak második nekifutásra.
Természetesen Kállay-Saunders András dala is nagyon szuper, és András vitán felül az egyik legkiválóbb előadó volt harmincuk közül. Előadásban nálam csak Ildikó múlta felül.
Voltak, akik sehogy sem jöttek be, és voltak, akiknek csak a daluk. Mástól hallva nagyon szeretném, tőle nem.
Az abszolút kedvenc pedig igen hamar Alex lett. Alex, aki a majdnem tökéletes ismeretlenségből érkezett, és előadott egy dalt, amire Csiszár Jenő azt mondta először, hogy az egész egy refrén. Hát ez lehet, de olyan ez, mint a Gangnam Style. Amit először utált mindenki, de aztán meghallgatta, megnézte, mert már mindenki erről beszélt. És valamit ezek tudnak.. PSY is, meg Alex is, mert az első meghallgatás után elindítod még egyszer, meg még egyszer, mert elsőre nem hallod, hogy "mi van a tücsökkel?", aztán úgy a harmadik után azon kapod magad, hogy akármerre mész, dúdolod, és miközben dúdolod, mosolyogsz, és arra a valakire gondolsz, aki Neked a kedvesed.
Azt hiszem, ma este a szakmai zsűri talán csalódott. Meg azok is, akik azt gondolták, hogy majd András "megnyeri nekünk" Malmőben. Az emberek viszont, (az az istenadta nép) ezúttal a szívére hallgatott. És Alexet választották. Alexet, aki a maga keresetlen egyszerűségével eljutott mindenki szívéhez, aki minden sallangtól mentesen eldörmögi a dalát a punkfrizurás Zoohacker társaságában.
Én a magam részéről örülök ennek. Örülök, hogy Alex képviseli azt az országot, ahol én is élek. Mert azt szeretném, ha azt gondolnák rólunk (és legjobb lenne, ha így is lenne), hogy mi itt, ebben az országban ilyenek vagyunk, mint ez a dal. Vidámak, őszinték, játékosak, és szeretettel teliek.
Bye Alex... sok szerencsét Neked Malmőben. :)
Ezen a Dal-válogatáson voltak kedvenceim. Nem egy, és nem kettő. Csalódtam, amikor kiesett Baricz Gergő és Gyurcsík Tibi, mert nagyon szeretem őket, mint előadókat és mint embereket is. Nyilván csak a dalaik alapján, és az x-faktoros szereplésük, valamint a nyilatkozataik alapján ismerem őket, de ettől még... Nagyon szerettem Keresztes Ildikó dalát, mert annyira jól tudta átadni annak minden érzését, hogy a hideg rázott tőle.
Minden alkalommal végigpityeregtem Dénes és Szilvi duettjét, mert náluk hitelesebben ezt a duettet soha, senki nem fogja tudni előadni. Kézzel fogható volt ott az ő dalukban, hogy pontosan tudják is, miről énekelnek, amikor azt éneklik, hogy a szív az mindent lát.
De imádtam Rácz Gergő dalát is, és imádtam magát Gergőt, amiért olyan kis esetlen volt a színpadon. Mondjuk ma este már nem volt esetlen sem. És olyan feje van, mint egy nagyra nőtt gyereknek, amitől képtelenség nem elmosolyodni, ahogy megjelenik.
És rongyosra hallgattam Vastag Tamás dalát is, volt pár nap, amikor végtelenítve ment a Holnaptól... mert épp aktuális volt, és mert ha nem épp a szerelemre gondol az ember közben, még akkor is megállja a helyét. Tamás is egyébként olyan, akit önmagáért is szeretek, mert annyira Ember, ahogy már csak alig páran.
Tetszett Laura dala is, nagyon szépen énekli, és nagyon szépen tudja közvetíteni az érzéseit is, de nem fogott meg csak második nekifutásra.
Természetesen Kállay-Saunders András dala is nagyon szuper, és András vitán felül az egyik legkiválóbb előadó volt harmincuk közül. Előadásban nálam csak Ildikó múlta felül.
Voltak, akik sehogy sem jöttek be, és voltak, akiknek csak a daluk. Mástól hallva nagyon szeretném, tőle nem.
Az abszolút kedvenc pedig igen hamar Alex lett. Alex, aki a majdnem tökéletes ismeretlenségből érkezett, és előadott egy dalt, amire Csiszár Jenő azt mondta először, hogy az egész egy refrén. Hát ez lehet, de olyan ez, mint a Gangnam Style. Amit először utált mindenki, de aztán meghallgatta, megnézte, mert már mindenki erről beszélt. És valamit ezek tudnak.. PSY is, meg Alex is, mert az első meghallgatás után elindítod még egyszer, meg még egyszer, mert elsőre nem hallod, hogy "mi van a tücsökkel?", aztán úgy a harmadik után azon kapod magad, hogy akármerre mész, dúdolod, és miközben dúdolod, mosolyogsz, és arra a valakire gondolsz, aki Neked a kedvesed.
Azt hiszem, ma este a szakmai zsűri talán csalódott. Meg azok is, akik azt gondolták, hogy majd András "megnyeri nekünk" Malmőben. Az emberek viszont, (az az istenadta nép) ezúttal a szívére hallgatott. És Alexet választották. Alexet, aki a maga keresetlen egyszerűségével eljutott mindenki szívéhez, aki minden sallangtól mentesen eldörmögi a dalát a punkfrizurás Zoohacker társaságában.
Én a magam részéről örülök ennek. Örülök, hogy Alex képviseli azt az országot, ahol én is élek. Mert azt szeretném, ha azt gondolnák rólunk (és legjobb lenne, ha így is lenne), hogy mi itt, ebben az országban ilyenek vagyunk, mint ez a dal. Vidámak, őszinték, játékosak, és szeretettel teliek.
Bye Alex... sok szerencsét Neked Malmőben. :)
2013. febr. 16.
Ma is Dal
Most, hogy már az utolsó elődöntő volt ma, igazán nem akartam megszakítani a hagyományt, hiszen eddig írtam róla. Valljuk be, micsoda diszkriminálás lenne, ha most, erről az utolsó tizes mezőnyről meg egy szót sem ejtenék.
Mondjuk nem tudok túlságosan sok mindent ma írni. Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy azért e, mert már megvannak a magam kedvencei, vagy azért, mert ma tényleg nem volt senki sem az az igazán nagy meglepetés, vagy fantasztikus, vagy akármi.
Na jó, meglepetés volt. Mert Cserpes Laura nekem mindenképpen az volt. Vele kapcsolatban megvannak a magam előítéletei, még a Megasztáros szereplése kapcsán. De azt hiszem, az azóta eltelt idő határozottan jót tett neki, mert ezt a dalt tényleg úgy adta elő, mint a "nagyok". Pedig magamban legyintettem, hogy na, ebből sem lesz semmi... De lett.
Radics Gigi nekem nem favoritom. Nem azért, mert nem gyönyörű a hangja, vagy mert nem gyönyörű éppenséggel ő maga. Nem nagyon tudom megfogalmazni mi bajom van vele, mert tulajdonképpen tényleg vitathatatlan, hogy mindene megvan ahhoz, hogy ha kijut, akár meg is nyerje nekünk. Mégsem.. ráadásul, ahogy Rúzsa Magdi is mondta, ennél a számnál, amit ma este énekelt, van neki jobb.
Puskás Peti hozta, amit megszoktunk tőle. Ő igazi előadóművész, és bármit csinál, abban jól érzi magát. Nem hiszem, hogy több van benne egy középdöntőnél, mert attól még, hogy ő egyéniség, elég elvont figura, ettől aztán megosztó is rendesen.
Pély Barnáék is jók voltak, pedig azt gondoltam, hogy a United már igazán lejárt lemez, és rég túl vannak mindenen, már nem lehetnek érdekesek. De lehetnek. Legalábbis zeneileg. Mert amúgy Barna fizimiskája a legkevésbé sem bejövős nekem, a bajuszát tévén keresztül is szívesen levágtam volna. :D
Volt, akitől a hideg rázott (nem a jó értelemben), és csak azért nem írom, hogy kitől, mert tisztelem annyira az alkotását, hogy nem "fikázom" itt nyilvánosan. Meg különben is az, hogy nekem nem tetszett, nem jelent sokat..
Ez a FlashTravel egy tök vidám dalt hozott, legalábbis szívmelengetőt, és azt vártam, hogy tetszett annyira a közönségnek, hogy továbbjuttatják. És igenis csalódtam, amikor nem jutottak tovább. De mindegy, majd meghallgatom még párszor azért a dalukat.
És még akiről akartam szót ejteni, az Brasch Bence. Mivel nekem fiaim vannak, így ez a fiú pont annyira tiltólistás itt nálunk, mint Justin Bieber. Gondolom a lányos házaknál ez nem így van. Na de azért én titokban szoktam hallgatni őt, és nagyon szeretem azt a kisfiús bájt az arcán. Meg persze a hangja is tetszik. Ez most sem volt kérdés, jól énekelt, szépen énekelt, érzelmekkel, bájjal, mindenhogy. Én tudtam, hogy a harmadik tiltólistás fickó itthon (SP) már nem az első számot írja neki. Eddig mindet eltalálták. És ezt is. Na persze ő sem jutott tovább, szerintem túl nyálasnak gondolta a zsűri, vagy nem tudom, mindenesetre igen jól példázza nekem az ő zenéjük a "ne ítélj elsőre" szlogent.
Hát.. kíváncsian várom, hogy alakul majd a két középdöntő, és a végén a döntő. De azt mondom, menjen ByeAlex Malmőbe. :)
Mondjuk nem tudok túlságosan sok mindent ma írni. Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy azért e, mert már megvannak a magam kedvencei, vagy azért, mert ma tényleg nem volt senki sem az az igazán nagy meglepetés, vagy fantasztikus, vagy akármi.
Na jó, meglepetés volt. Mert Cserpes Laura nekem mindenképpen az volt. Vele kapcsolatban megvannak a magam előítéletei, még a Megasztáros szereplése kapcsán. De azt hiszem, az azóta eltelt idő határozottan jót tett neki, mert ezt a dalt tényleg úgy adta elő, mint a "nagyok". Pedig magamban legyintettem, hogy na, ebből sem lesz semmi... De lett.
Radics Gigi nekem nem favoritom. Nem azért, mert nem gyönyörű a hangja, vagy mert nem gyönyörű éppenséggel ő maga. Nem nagyon tudom megfogalmazni mi bajom van vele, mert tulajdonképpen tényleg vitathatatlan, hogy mindene megvan ahhoz, hogy ha kijut, akár meg is nyerje nekünk. Mégsem.. ráadásul, ahogy Rúzsa Magdi is mondta, ennél a számnál, amit ma este énekelt, van neki jobb.
Puskás Peti hozta, amit megszoktunk tőle. Ő igazi előadóművész, és bármit csinál, abban jól érzi magát. Nem hiszem, hogy több van benne egy középdöntőnél, mert attól még, hogy ő egyéniség, elég elvont figura, ettől aztán megosztó is rendesen.
Pély Barnáék is jók voltak, pedig azt gondoltam, hogy a United már igazán lejárt lemez, és rég túl vannak mindenen, már nem lehetnek érdekesek. De lehetnek. Legalábbis zeneileg. Mert amúgy Barna fizimiskája a legkevésbé sem bejövős nekem, a bajuszát tévén keresztül is szívesen levágtam volna. :D
Volt, akitől a hideg rázott (nem a jó értelemben), és csak azért nem írom, hogy kitől, mert tisztelem annyira az alkotását, hogy nem "fikázom" itt nyilvánosan. Meg különben is az, hogy nekem nem tetszett, nem jelent sokat..
Ez a FlashTravel egy tök vidám dalt hozott, legalábbis szívmelengetőt, és azt vártam, hogy tetszett annyira a közönségnek, hogy továbbjuttatják. És igenis csalódtam, amikor nem jutottak tovább. De mindegy, majd meghallgatom még párszor azért a dalukat.
És még akiről akartam szót ejteni, az Brasch Bence. Mivel nekem fiaim vannak, így ez a fiú pont annyira tiltólistás itt nálunk, mint Justin Bieber. Gondolom a lányos házaknál ez nem így van. Na de azért én titokban szoktam hallgatni őt, és nagyon szeretem azt a kisfiús bájt az arcán. Meg persze a hangja is tetszik. Ez most sem volt kérdés, jól énekelt, szépen énekelt, érzelmekkel, bájjal, mindenhogy. Én tudtam, hogy a harmadik tiltólistás fickó itthon (SP) már nem az első számot írja neki. Eddig mindet eltalálták. És ezt is. Na persze ő sem jutott tovább, szerintem túl nyálasnak gondolta a zsűri, vagy nem tudom, mindenesetre igen jól példázza nekem az ő zenéjük a "ne ítélj elsőre" szlogent.
Hát.. kíváncsian várom, hogy alakul majd a két középdöntő, és a végén a döntő. De azt mondom, menjen ByeAlex Malmőbe. :)
2013. febr. 9.
A mai Dal
Természetesen ma is néztem. Szerintem el is maradt volna, ha én épp nem ülök a tévé előtt. :P De ott ültem, úgyhogy ma sem maradtunk dalok nélkül. Kisebb várakozással tekintettem a mai előadás elé, mert az indulók között csak kettő olyan volt, akit valamiért már régebb óta kedveltem. Ó, igen, mindketten egy-egy tehetségkutatóból ismertek.
Aztán végül kellemesen meglepődtem, mert pl. Odett mai szerepléséről elfeledkeztem. Amikor kiderült, hogy ő is ma indult, akkor éppen kellemesen hátradőltem, hogy oké, hát akkor ez ma este is sima ügy lesz, mert majd megint az én három kedvencem jut tovább.
De még jobban meg kellett lepődnöm, mert az általam annyira nem favorizált Gáspár Laci ma este nagyon jó volt. Szerintem sokkal jobban áll neki, ahogy ma este énekelt, mint az, amiben megszoktuk. Az mondjuk mindig szimpatikus volt benne, hogy akárcsak Caramel, úgy ő is úgy tűnik nekem, mintha az énekléshez és a zenéhez való viszonya pont ugyanolyan alázatos, mint amikor még a Megasztár válogatásán feltűntek annak idején.
Csupa-csupa jó dalt hallottam, ma este is jó sok pozitív gondolatot hoztak magukkal. Nekem Rami száma is tetszett, legalábbis a zene és a szöveg. El tudnám képzelni Tóth Gabi előadásában, úgy aztán biztos, hogy ütős lenne. :) Kellene hozzá Gabi személyisége, ami ebből az egyébként Barbie-szépségű lányzóból hiányzott.
Veca nem igazán tetszett. Nekem tényleg olyan érzésem volt a dal alatt, amit aztán valamilyen formában meg is fogalmazott a zsűri, hogy ez egy kicsit sok. Nem nagyon éreztem át, mit is akar mondani (még jó, hogy az elején elmondta), így aztán az sem volt vigasz, hogy amúgy még mindig ugyanolyan szép hangja van, mint eddig, és mozogni is jól tud.
Ez a ByeAlex is kellemesen meglepett. Mert ugyan nem ítélj elsőre, ezt igazán tudhatná az ember Susan Boyle óta igazán, de amikor megláttam abban a szemüvegben, sapkában, szőrösen, gondoltam magamban, hogy Te jó ég.. közben inkább figyeltem, hogy az a Zoohacker, akinek komolyan benne van a keze az én egyik kedvenc számomban (Best Friends) milyen nagyon fiatal. Aztán elkezdődött a zene...(a zene szó alatt elbújik a link, hallgasd csak meg) és azon kaptam magam, hogy tetszik.
Akit viszont én magamban a mai nap vesztesének tekintek, az Éliás Gyula. Mert engem lenyűgözött az, ahogy énekelt, nekem úgy tűnt nagyon is profi a színpadon is, a száma is olyan kis fülbemászó. Őt én szívesen becseréltem volna Veca helyett. :)
Ja, és a múlt héten elfelejtettem említeni a zsűriben Rákai Philip-et. Szerintem tudom miért ül ott. Amellett, hogy egy ország nézett utána mi a jó ég lehet az az intendáns, ami az ő foglalkozása (vagy csak én nem tudtam?)... egész biztosan azt hivatott képviselni, hogy az én generációm, aki már kinőtt a Compact Disco-s fiúkból érezze már magát elbűvölve ennek a Philipnek a tekintetétől. Persze, viccelek, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy szakmai vonalon teljesen jó ember ő itt. Amúgy ez a Philip cseles ember... mert Kálmánként született, aztán mégis valahogy Philip lett belőle. És, ha már utánanéztem, akkor elmesélem, hogy az intendáns jelentése: felügyelő, sáfár, valamely közintézet, különösen a szinházak legfőbb hivatalnoka.(forrás: http://kislexikon.hu)
Összességében ez is egy jó kis szombat esti Dalolászás volt, és elégedett is vagyok a továbbjutókkal. De egyre kevésbé tudom, kinek kéne mennie Malmőbe. De majd megtudom időben ezt is.
Na és hadd halljam, ki nézte?
Aztán végül kellemesen meglepődtem, mert pl. Odett mai szerepléséről elfeledkeztem. Amikor kiderült, hogy ő is ma indult, akkor éppen kellemesen hátradőltem, hogy oké, hát akkor ez ma este is sima ügy lesz, mert majd megint az én három kedvencem jut tovább.
De még jobban meg kellett lepődnöm, mert az általam annyira nem favorizált Gáspár Laci ma este nagyon jó volt. Szerintem sokkal jobban áll neki, ahogy ma este énekelt, mint az, amiben megszoktuk. Az mondjuk mindig szimpatikus volt benne, hogy akárcsak Caramel, úgy ő is úgy tűnik nekem, mintha az énekléshez és a zenéhez való viszonya pont ugyanolyan alázatos, mint amikor még a Megasztár válogatásán feltűntek annak idején.
Csupa-csupa jó dalt hallottam, ma este is jó sok pozitív gondolatot hoztak magukkal. Nekem Rami száma is tetszett, legalábbis a zene és a szöveg. El tudnám képzelni Tóth Gabi előadásában, úgy aztán biztos, hogy ütős lenne. :) Kellene hozzá Gabi személyisége, ami ebből az egyébként Barbie-szépségű lányzóból hiányzott.
Veca nem igazán tetszett. Nekem tényleg olyan érzésem volt a dal alatt, amit aztán valamilyen formában meg is fogalmazott a zsűri, hogy ez egy kicsit sok. Nem nagyon éreztem át, mit is akar mondani (még jó, hogy az elején elmondta), így aztán az sem volt vigasz, hogy amúgy még mindig ugyanolyan szép hangja van, mint eddig, és mozogni is jól tud.
Ez a ByeAlex is kellemesen meglepett. Mert ugyan nem ítélj elsőre, ezt igazán tudhatná az ember Susan Boyle óta igazán, de amikor megláttam abban a szemüvegben, sapkában, szőrösen, gondoltam magamban, hogy Te jó ég.. közben inkább figyeltem, hogy az a Zoohacker, akinek komolyan benne van a keze az én egyik kedvenc számomban (Best Friends) milyen nagyon fiatal. Aztán elkezdődött a zene...(a zene szó alatt elbújik a link, hallgasd csak meg) és azon kaptam magam, hogy tetszik.
Akit viszont én magamban a mai nap vesztesének tekintek, az Éliás Gyula. Mert engem lenyűgözött az, ahogy énekelt, nekem úgy tűnt nagyon is profi a színpadon is, a száma is olyan kis fülbemászó. Őt én szívesen becseréltem volna Veca helyett. :)
Ja, és a múlt héten elfelejtettem említeni a zsűriben Rákai Philip-et. Szerintem tudom miért ül ott. Amellett, hogy egy ország nézett utána mi a jó ég lehet az az intendáns, ami az ő foglalkozása (vagy csak én nem tudtam?)... egész biztosan azt hivatott képviselni, hogy az én generációm, aki már kinőtt a Compact Disco-s fiúkból érezze már magát elbűvölve ennek a Philipnek a tekintetétől. Persze, viccelek, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy szakmai vonalon teljesen jó ember ő itt. Amúgy ez a Philip cseles ember... mert Kálmánként született, aztán mégis valahogy Philip lett belőle. És, ha már utánanéztem, akkor elmesélem, hogy az intendáns jelentése: felügyelő, sáfár, valamely közintézet, különösen a szinházak legfőbb hivatalnoka.(forrás: http://kislexikon.hu)
Összességében ez is egy jó kis szombat esti Dalolászás volt, és elégedett is vagyok a továbbjutókkal. De egyre kevésbé tudom, kinek kéne mennie Malmőbe. De majd megtudom időben ezt is.
Na és hadd halljam, ki nézte?
2013. febr. 2.
A Dal ma nekem...
Ki az, aki gondolt rá ma, hogy nézem e az Eurovíziós Dalfesztivál válogatóját? Gondolom mindenki, aki ismer egy kicsit is. Hát persze, hogy néztem. Főleg, mert rongyosra hallgattam már Dénes és Szilvi duettjét. De komolyan, ha még lenne magnókazetta, és azon kéne hallgatnom, tuti már a tollal tekergetném vissza a szalagot, mert már húzná a magnó, meg feltekerné. Tegye fel szépen a kezét, aki emlékszik még erre? Mondjuk amikor nem volt olyan lehetőség, hogy meghallgatom a youtube-on bármikor, vagy deezer-en, vagy mit tudomén hogy hol. Hanem vagy megvettük a kazettát, vagy pedig ültünk kitartóan órák hosszat a rádió mellett, és vártuk, hátha leadják, és akkor fel tudjuk venni. Mondjuk tuti, hogy B.Tóth László mindig belebeszélt, hogy "Poptarisznya", később meg, hogy "Bilboard akárhányadik" Ez most jó kis kitérő volt, de sebaj.. egészen biztos vagyok, hogy ezért a duettért ülnék ott órákat most is, és várnám, hogy ez következzen, miközben buzgón imádkoznék hogy "jajj csak végig adják le, jajj, csak ne beszéljenek bele".
Szóval néztem. Üdítő változatosság volt, hogy mindössze a műsoridő utolsó fél órájában váltak kicsit kereskedelmi tévéssé (mondjuk akkor bepótoltak mindent). A zenék és az előadók is többségében tetszettek. Akivel nem igazán voltam kibékülve, nem is jutott tovább.. :) Palcsó Tomi továbbjutása kicsit meglepett, mert annyira nem volt szuper, helyette lehet, hogy ezt a Mrs. Columbo-t kellett volna inkább beszavazni (igaz, nekem ők sem..)
A zsűri nagyon jó, Csiszár Jenőtől ugyan vártam volna, hogy azt mondja, Appppukáááám... (de ez is egy rég letűnt korszakban volt, mikor ő esténként így köszönt)
Keresztes Ildikó volt, aki ma este egészen lenyűgözött. Azért egészen, mert félig ugye sosem tud (aki nem ismeri, van neki egy ilyen című száma). Dénes és Szilvi nem volt meglepetés, Baricz Gergő és Gyurcsík Tibi sem. Valahogy tőlük tudtam mire számíthatok. De Ildikóról, bevallom, azt gondoltam, mikor először találkoztam a nevével az indulók között, hogy mégis mit keres ott? Ez itt a fiatal tehetségek versenye, nem valakié, aki ezer éve (bocsánat) zenél. De az, ahogyan elénekelte azt a dalt, az valami fantasztikus volt. Ráadásul le a kalappal előtte tényleg, hogy pont a szakmai múltja ellenére is felvállalta. Mert ugye az is benne van a pakliban, hogy majd kiesik. És azt is el kell fogadnia, viselnie.
Aki megunta a bejegyzést, mert már megint egy tévés versenyről írok, az most pórul járt, mert a lényeg amúgy most jön csak. Végig, míg néztem-hallgattam a különböző stílusú zenéket, amik mind-mind valami pozitív töltést igyekeztek átadni azon gondolkodtam, hogy mennyivel kevesebbek lennénk zene és szavak nélkül. Mert egy-egy dal ugyanazokkal a szavakkal és dallammal is ezerféle dolgot jelent. Ahányan vagyunk, annyiféle értelmet nyer, még az is előfordul, hogy ugyanaz a dal különböző életszakaszainkban is egészen másképp hat ránk. Az egészen természetes, hogy zene szól körülöttünk, de belegondoltam, hogy mennyi ember munkája van abban, hogy egy dal megszülessen. Mert valaki megírja a szöveget. Aztán valaki csinál hozzá valami kottázást (erről fogalmam sincs, csak vaktában lövöldözök), és aztán kitalálják, hogy milyen hangszerekkel és hogy szólna a legjobban. Valahogy így születhet. Ami egy kisebbfajta csoda nekem, mert minimum tíz-tizenkét ember egészen komoly összehangolódása kellhet hozzá. Ugyanabban a lelkiállapotban kell gondolkodniuk, érezniük ahhoz, hogy valami tökéleteset alkossanak.
Ezzel a szemmel nézve minden ma elhangzott zene egy csoda. És milyen jó, hogy a technika lehetővé teszi, hogy az ilyen csodák eljussanak a szobánkba, és éppen akkor, amikor erre a legnagyobb szükség van elhitesse az emberrel, hogy érdemes, és kell, és nem szabad feladni.
Ezt leszámítva pedig ma ettem egy gyógyító Whoppert, és bejött. Úgy tűnik, megmaradok. :) És még a medve is szót fogadott. Ez egy jó szombat, azt kell, hogy mondjam.
Szóval néztem. Üdítő változatosság volt, hogy mindössze a műsoridő utolsó fél órájában váltak kicsit kereskedelmi tévéssé (mondjuk akkor bepótoltak mindent). A zenék és az előadók is többségében tetszettek. Akivel nem igazán voltam kibékülve, nem is jutott tovább.. :) Palcsó Tomi továbbjutása kicsit meglepett, mert annyira nem volt szuper, helyette lehet, hogy ezt a Mrs. Columbo-t kellett volna inkább beszavazni (igaz, nekem ők sem..)
A zsűri nagyon jó, Csiszár Jenőtől ugyan vártam volna, hogy azt mondja, Appppukáááám... (de ez is egy rég letűnt korszakban volt, mikor ő esténként így köszönt)
Keresztes Ildikó volt, aki ma este egészen lenyűgözött. Azért egészen, mert félig ugye sosem tud (aki nem ismeri, van neki egy ilyen című száma). Dénes és Szilvi nem volt meglepetés, Baricz Gergő és Gyurcsík Tibi sem. Valahogy tőlük tudtam mire számíthatok. De Ildikóról, bevallom, azt gondoltam, mikor először találkoztam a nevével az indulók között, hogy mégis mit keres ott? Ez itt a fiatal tehetségek versenye, nem valakié, aki ezer éve (bocsánat) zenél. De az, ahogyan elénekelte azt a dalt, az valami fantasztikus volt. Ráadásul le a kalappal előtte tényleg, hogy pont a szakmai múltja ellenére is felvállalta. Mert ugye az is benne van a pakliban, hogy majd kiesik. És azt is el kell fogadnia, viselnie.
Aki megunta a bejegyzést, mert már megint egy tévés versenyről írok, az most pórul járt, mert a lényeg amúgy most jön csak. Végig, míg néztem-hallgattam a különböző stílusú zenéket, amik mind-mind valami pozitív töltést igyekeztek átadni azon gondolkodtam, hogy mennyivel kevesebbek lennénk zene és szavak nélkül. Mert egy-egy dal ugyanazokkal a szavakkal és dallammal is ezerféle dolgot jelent. Ahányan vagyunk, annyiféle értelmet nyer, még az is előfordul, hogy ugyanaz a dal különböző életszakaszainkban is egészen másképp hat ránk. Az egészen természetes, hogy zene szól körülöttünk, de belegondoltam, hogy mennyi ember munkája van abban, hogy egy dal megszülessen. Mert valaki megírja a szöveget. Aztán valaki csinál hozzá valami kottázást (erről fogalmam sincs, csak vaktában lövöldözök), és aztán kitalálják, hogy milyen hangszerekkel és hogy szólna a legjobban. Valahogy így születhet. Ami egy kisebbfajta csoda nekem, mert minimum tíz-tizenkét ember egészen komoly összehangolódása kellhet hozzá. Ugyanabban a lelkiállapotban kell gondolkodniuk, érezniük ahhoz, hogy valami tökéleteset alkossanak.
Ezzel a szemmel nézve minden ma elhangzott zene egy csoda. És milyen jó, hogy a technika lehetővé teszi, hogy az ilyen csodák eljussanak a szobánkba, és éppen akkor, amikor erre a legnagyobb szükség van elhitesse az emberrel, hogy érdemes, és kell, és nem szabad feladni.
Ezt leszámítva pedig ma ettem egy gyógyító Whoppert, és bejött. Úgy tűnik, megmaradok. :) És még a medve is szót fogadott. Ez egy jó szombat, azt kell, hogy mondjam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)