Szombat

 Furcsa nap volt, mert volt egy csomó tök jó része, de volt egy nagyon ijesztő is. De kezdjük ott, hogy elképesztően sokat aludtam, ami tök jól esett. Igaz, ennek mindig van olyan ára, hogy fél délelőtt olyan vagyok, mint aki azt sem tudja hol van, de sebaj. 

Balázs dolgozott ma, de szerencsére tök jó időben haza tudott jönni, már fel kettőkor írta, hogy indul. Patrik is nem sokkal előtte érkezett meg. Amikor ő hazaért, mindegyik fiú lement valamilyen ürüggyel, majd együtt jöttek be, mindenki hozott magával egy szál rózsát. Olyan helyesek voltak így együtt, és olyan jó érzés, hogy vannak nekem. Volt a héten olyan verzió is, hogy nem biztos, hogy Patrik tud jönni, vagy nem tudja hogy lesz, mert sűrű a hétvége. Mondtam neki, hogy nem dől össze a világ, ha most nem tud jönni, mire rögtön mondta, hogy hát azért anyák napján biztosan ott leszek, az a minimum. ❤️ 

Délután voltunk meccsen Felcsúton, egészen jó kis meccset láttunk, 4-2-re nyert a Puskás Akadémia. Először nem akartam menni, de aztán amikor megtudtam hogy Patrik két barátja is jön, mondtam, hogy na, azt látnom kell, hogy az egyikőjük mit fog ehhez szólni. Ő nem egy nagy focirajongó, így igazán különleges alkalom volt ez. De élvezte, jól érezte magát, kíváncsi vagyok rá, lesz e még ilyen alkalom. 

És ott, Felcsúton ért az ijesztő élmény. Mondhatjuk, hogy rám nézett az oroszlán. Volt ott közvetlenül az után hogy oda értünk egy pár perc, amikor azt gondoltam, hogy basszus, én itt el fogok ájulni. Már éreztem ahogy kezdődik az a szinte egy fekete lyukban vagyok érzés, éreztem, ahogy lever a víz. Szerintem egy pillanaton múlt, hogy ki tudtam zökkenteni magam azzal, hogy elindultam a mosdó felé (nagyon fájt a hasam), és oda egy ajtón keresztül kell menni, ami jó nehezen nyílik. Az az ajtónyitás volt megmentőm.. Szerencsére pár perc alatt elmúlt, és már ebben a formában nem jött vissza, de a nyomok ott maradtak. Úgyhogy megint csak itt van a jel, hogy semmi dorbézolás, extra fáradtság, mert nem fér ez bele.