Vasárnap

 Ezen a héten ez az első olyan nap, amikor 8000 alatt volt a napi lépésszámom. Igaz, nincs sem okosórám, sem aktivitásmérőm, így csak akkor számlálódik, ha nálam van a telefonom. Az meg nincs nálam minden pillanatban, így sosem teljesen pontos, de nem is ez a lényeg. Arra azért büszke vagyok, hogy egyre többször választjuk a gyaloglást az autó helyett, és az is sokszor előfordult a héten is, hogy csak úgy céltalanul mentünk, a sétálás öröméért. A térdem azóta például egyáltalán nem fáj, amióta többet sétálok. A talpaim nem mindig szeretik, de a mostani új cipőmbe épp készülök egy talpbetétet tenni, szerintem az sokat segít majd ezen is. Meg a holnapi masszázs. 

A rektortánon sétálva elég sokszor találkozunk futókkal, őket elismeréssel és kis irigységgel szoktam nézni, mert amúgy tök jó lehet ezt így csinálni, de azt is tudom, hogy ha el is következik ez nálam, még nem most van itt az ideje. 

Na de hogy miért is nem volt meg ma a nyolcezer sem? Hát mert délután már mégis kellett némi házimunkát is végezni, ruhát hajtogatni meg felmosni semmiképpen sem lehet házon kívül. Lehet viszont ruha hajtogatás közben Kadarkai Szavakon túl podcastet hallgatni, és az is jó. 

Este még volt egy érdekes beszélgetésem is az egyik Fradista barátommal. Tök jó volt hallani a lelkesedését azzal kapcsolatban, ami miatt hívott, rám is tök sok átragadt belőle. Az ilyen hangulatú emberek hiányoznak a hétköznapokból.