Mire igazán belejöttem volna a lazításba, megint belerondított a hétfő az egészbe. Na jó, azért most tényleg kikapcsoltam minden hétköznapi gondot, apró és nagyobb hülyeséget egész hétvégére, és csak úgy éltem a pillanatnak. Nyilván éppen ezért nem esett túl jól ma visszacsöppenni a szürke hétköznapok taposómalmába, és reggel dolgozni indulni. De már nincs olyan sok idő a nyaralásig sem, és addig is még van pár hétvége, amikor bármi lehet.
Ez a hétfő hozott magával egy beszélgetést a főnökömmel. Nem teljesen úgy zajlott, ahogy szerette volna, és nem azt hallotta tőlem, aminek felhőtlenül örülhet, de legalább tudja, mire számítson, ha esetleg a most megpályázott munkakör mégis az, ami jó nekem is. Továbbra is az van, hogy nem bármi áron és mindenáron szeretnék váltani, de minden esélyt meg kell adnom magamnak arra, hogy lehet a mostaninál jobb is. Mert ugye az nagy igazság, hogy szeretni legjobban én tudom saját magamat, és én tudok a legtöbbet tenni is magamért.
Ma sem voltunk eső és dörgés nélkül ermy így tűnik, ez egy ilyen május vége. De amíg fázni nem kell, addig nincs baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése