Láttam pár videót a Primark budapesti nyitása kapcsán, és azokat látva jutott eszembe, hogy én ezt a vásárlás dolgot mennyire nyűgnek tekintem. Egyetlen porcikám sem kívánna hosszú, kígyózó sorokat végig álln csak azért, hogy bejussak egy üzletbe. Réges régen volt azy amikor a Cora nyitott, hogy ez a sorban állós dolog inkább izgalomban hozott, nem pedig elrettentett.
Egyébként is a vásárlás mostanra inkább a szükséges rossz kategória. Ez mondjuk látszik is pl a ruhatáramon, nincsenek nagyon szép ruháim, nincs sok sem. Lenne most is pár dolog, amit mondjuk vehetnék magamba, de nem vagyok biztos benne, hogy tényleg szükségem is van rá, vagy még inkább, hogy ki fogom használni. A napjaim nagy részét a munkahelyemen töltöm, ahol hosszú nadrág és zárt cipő a kötelezően előírt viselet. Így a cuki kis nyári ruhák kilőve, mert nem használnám ki. Rövid vagy rövidebb nadrág sem kell túl sok, kevés idő az, amikor fel tudom venni.
Az élelmiszer vásárlás is olyan, hogy képes vagyok menet közben is megunni az egészet, és menekülőre fogni.
Az igazán félelmetes mégis az, hogy a fentiek ellenére is rengeteg pénzt hagyok minden hónapban a különböző üzletekben.
Mintha rólam szólna ez a bejegyzés :) Nem szeretek boltba járni, nem szeretek ruhát próbálni, nem szeretek csak úgy unaloműzésből nézelődni és még sorolhatnám. Ruhát leginkább a netről rendelek, szerencsére ritkán nyúlok félre, akkor vagy megy vissza vagy eladom a vinteden, esetleg tovább a kolléganőknek.
VálaszTörlés