Rajtam kívül mindenki nagy örömmel vette tudomásul, hogy újra dolgozom. De tényleg, nagyon kedvesen fogadtak, amerre jártam ma, mindenki megállított, és megkérdezte, hogy vagyok, látni akarta a szememet, hogy "látszik e valami", és mindenki megállapította, hogy "örülök, hogy már itt vagy". Nem lett volna jó poén, ha erre azt mondom, hogy én egyáltalán nem, úgyhogy inkább csak mosolyogva megköszöntem.
Elolvastam az 1097 db levelemet, meghallgattam mindenféle hírt, pletykát, történést, és egyáltalán mindent, amit meg akartak osztani velem. Reggel nyolcra sikítva szerettem volna hazarohanni, és bebújni az ágyamra, belebugyolálni magamat a takarómba, és úgy maradni. Azért később jobb lett a helyzet, és kitartottam rendesen, amíg kellett.
Nehéz volt elviselnem a hideget, és már ma úgy jöttem haza, hogy a bőröm is fájt. De nyilván ehhez most újra hozzá kell szoknom.
Az mindenképpen pozitív, hogy holnap máris péntek lesz, kb ennyi is most a tűrőképességem, amennyi még a holnapi naphoz kelleni fog.
De azért ma délután újabb nevek mellé került pipa az ajándéklistán, és ez jó. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése