És nem csinálunk semmit. Legalábbis semmi olyat, ami időhöz van kötve. Nem sietünk, nem kapkodunk, nem rohanunk sehová. Pizzát rendelünk ebédre, mert épp olyan kedvünk van, filmet nézünk, komoly csocsó partik zajlanak.
Az orrunkat is alig dugjuk ki a lakásból, csak akkor, amikor kedvünk van, mert most így jó itthon minden, ahogy van.
És ma nagyon jó álmom volt, és emlékszem is rá.
Most meg még muszáj befejeznem a könyvet, amit olvasok, mert ha nem, akkor tuti, hogy azon fogok gondolkodni, hogy vajon mi lesz végül a befejezés. (Allen Eskens: Temetni jöttünk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése