Úgy keltünk fel, hogy semmi dolgunk nincs, még főzni sem kellett, mert így, év végére sikerült azt is összehozni, hogy olyan sok volt a tegnapi ebéd, hogy mára is maradt belőle.
Így aztán szépen mindenki csak tett-vett, hajat vágtunk, papagáj kalitkát takarítottak, telefont nyomkodtunk...
Délután elmentünk a boltba zsemléért, majd aztán amikor onnan hazaértünk, akkor fedeztük fel, hogy Arthur jobb hátsó lábán kb. térdmagasságban van egy nagy dudor. Amit közelebbről is megvizsgáltunk, de igen tanácstalanul néztünk össze, így gyorsan meg is egyeztünk abban, hogy elég sz@rul néz ki ahhoz, hogy inkább az állatorvos nézze meg, mint mi, ő mégiscsak tudni fogja mi ez.
Jó sokan voltak, úgyhogy nem keveset vártunk, de Arthur jó fej, nem zökkenti ki semmi az ő saját kis világából, nem érdekelte sem másik kutya, sem macska, hűségesen ücsörgött a cipőmön...(néha megpróbáltam kihúzni alóla, de mindig újra ráült, úgyhogy hamar rájöttem, hogy direkt csinálja így)
A lábán a valami egy bedurrant felfekvés. Látta a doki a döbbenetet az arcomon a felfekvés szóra, mert sietett megnyugtatni, hogy ez nem olyan, mint az embereknél, minden kutyának van ilyen, mivel sokat fekszenek. Kérdezte, hogy van e új valami a fekhelyén...és ami azt illeti, nemrég kaptak új szőnyeget, mert az előző már igen elnyűtt volt, és vékony... Azt azonnal likvidálni kell, mondta, mert arra allergiás. Kapott injekciót, amitől elvileg le kell menni ennek a duzzanatnak, és egy hét múlva vissza kell vinni.
Említettem neki, hogy sokat fogyott mostanában, mire rezzenéstelen arccal közölte, hogy azért, mert öregszik, és először a hátsó részén veszíti el az izomzatot. Porcerősítőt kell kapnia két hónapig, aztán meglátjuk.
Kicsit szíven ütött, ahogy kimondta ezt az öregedés dolgot, meg hogy előfordulhat, hogy odáig fajul ez a sorvadás, hogy nem fog tudni lábra állni. Mert persze, én is látom, hogy rohamosan öregszik, meg azt is tudom, hogy februárban tizenegy éves lesz, ami egy francia bulldognál több, mint szép kor (főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ő egy pénzéhes szaporítónál látott napvilágot), de azért valahogy mégsem tudom ezt elfogadni.
A porcerősítő szirupot szépen bevette, olyan adagoló van hozzá, mint a nurofenhez, abból meg gond nélkül kiszopogatta.
Azért remélem, hogy még fog önfeledten rohangálni is nyáron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése