Végre

A blogfejlécet sikerült végre lecserélnem. Körülbelül tíz percet vett igénybe az egész, mégis képes voltam hetekig tologatni magam előtt. :D
És végre... az idén először nem az utolsó pillanatban kapkodva van csak egy kis karácsonyváró hangulat lopva a lakásba, hanem olyan jólesően, ráérősen pakolászhattam elő a dobozokból a mindenféle kincset, és próbálgattam, hogy mit hova tegyek. :) Nem teljesen olyan a végeredmény, amit elképzeltem, de ennek az is oka, hogy a gömbök fent maradtak a padláson, a padlásfeljárót meg egyedül nem merem lenyitni (egyszer már jól fejbe vágott, amikor próbálkoztam), meg még ha le is merném nyitni, hiába.. mert felmegyek én, de aztán valaki kéne, aki lefelé lehoz, mert az már para.. :D :D
Ennek ellenére, hogy én nem voltam teljesen megelégedve, mindenki úgy ért ma haza, hogy már az ajtóból azt hallottam, hogy "Hűűű" meg "Aztaaa", úgyhogy megérte minden pillanat, amit ma ezzel töltöttem. És milyen jó érzés is volt.. régen is nagyon szerettem, meg persze azóta sem múlt el belőlem az érzés, meg a vágy, csak az idővel álltam mindig hadilábon.

Azt lehet mondani, hogy nem vagyok a fotózás nagymestere, de nem baj. :) A hangsúly nem azon van, hogy mestermunka legyen. :)