Ez jó

Szeretem azt gondolni, hogy jól csinálom a dolgaimat, és természetesen azt is nagyon szeretem, ha erről megerősítést kapok.
A munkahelyemen olyan helyen dolgozom, ami valahogy olyan össznépi "lenézésnek" örvend (nem tudok rá sajnos jobb szót, de nem ez az igazi). Bár mostanság lassan múlt időbe lehet tenni ezt az egész gondolatot, de azért még bőven futunk bele olyan megjegyzésekbe, ami nem esik jól. Sokszor kaptam már arra vonatkozóan megjegyzéseket, elismerő szavakat, hogy amióta én itt dolgozom, mennyi minden változott. Jól esik, amikor kollégák azt mondják, hogy ha én itt vagyok, akkor szívesen jönnek hozzánk. Tök jó, amikor egy-egy targoncás, tudva azt, hogy épp én kértem őt, pillanatok alatt ott van, és nem kell várnom rá fél órát, vagy épp telefonálgatnom, hogy mikor jön már.
Ma is volt ilyen. Ki sem látszottunk egész délután a munkából, este hatkor még elég kilátástalannak tűnt, hogy fél tízre, mire hazaindulunk, abból az őrült káoszból, amiben épp voltunk, lesz valami, amit ott lehet hagyni. Kicsit kétségbe is voltam esve miatta, de aztán kértem öt percet, hogy átgondoljam. És megcsináltuk. Kilencre rend volt, minden a helyén, ahogy annak lennie kell. És akkor azt mondta az egyik nálunk segédkező fiú, hogy "Ezért szeretek veled dolgozni, mert nálad az van, hogy csináljuk, és a vége tök jó lesz.. pedig amúgy egy hajcsár vagy. :D" Ez éppen tőle nagy elismerés, mert eleinte nagyon utálta, ha jönnie kellett hozzánk, és akkor lógott meg, amikor csak tehette. Aztán sikerült egyszer egy olyan napot együtt töltenünk, amikor tele lett sikerélménnyel, és azóta szeret jönni.
Azt remélem, hogy ez így is marad, és sokkal többen szeretnek majd velem együtt dolgozni, mint ahányan inkább elkerülnek. :)