Minden héten jó, amikor végre elérkezik a hétvége, de erre e hétre ez különösen igaz. Minden szempontból kicsit sok volt már a "jóból", és amúgy is úgy tűnik, hogy mostanában egyre nehezebben gyűröm le a stresszt és a fáradtságot. A kettőnek együtt meg valami olyan hatása van rám, amire cseppet sem lehetek büszke. Az is egy jó feladat lesz, hogy megtanuljam ezeket kezelni végre, még mielőtt majd egyszer rossz vége lesz. Most az mindegy, hogy azért lesz rossz vége, mert nem adom ki magamból, és majd infarktust kapok, vagy azért lesz rossz vége, mert amennyit meg kiadok magamból, azt meg nem a megfelelő embereknek teszem, és majd egyszer valakit jól megbántok.
A péntek tizenharmadika azért "hozta a formáját", mert majdnem levágtam az ujjamat szalonnavágás közben. A béna én voltam, mert amúgy is köztudott, hogy úgy vágok mindent, hogy "rossz nézni", de itt, a szalonnánál még a bénaságom mellé betársult a hülyeségem is. Mert ugye a jó füstölt szalonnát úgy kell vágni, hogy felállítom a deszkán élére, és aztán a legélesebb késsel megpróbálok vágni egy szeletet. Azért a legélesebb-bel, hogy azt a keményre megszáradt bőrét is el tudjam vágni. Hát..az már sosem fog kiderülni, hogy a szalonna nem volt szimpatikus a késnek, vagy az ujjam volt túlságosan is szimpatikus.. mindenesetre egy pillanat alatt lecsúszott a kés, és már nyeste is az ujjamat. Szerencsém volt, és nem tudott olyan nagy kárt okozni, mert rögtön elkaptam onnan, de azért vérezett rendesen, meg persze fájt is, mert a kés ütött is, nem csak vágott. :)
Jó, hát most egy darabig azt a kést biztos nem használom majd. ::D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése