Ha menne

Annyi mindent mesélnék, és annyi mindenről írnék, hogy be sem fejezném az írást egy hétig sem. Ha nem az lenne, hogy amikor hazaérek a munkából, fáradt vagyok, és álmos, és még vásárolni kell menni, meg enni kell, meg ezer apróság még ezen kívül, ami akad. Aztán mikor már minden megvan, akkor meg úgy húz az ágy, hogy csak egy fél órácskát hadd pihenjek, és hadd legyen az, hogy nem gondolok semmire. És ilyenkor tényleg így is van, hogy elvagyok az álom és az ébrenlét határán, néha pár percre sikerült elszundítanom is (olyankor jön valamelyik fiam, és megbökdös, hogy kérdezzen valamit). Aztán meg este, amikor már el van pakolva minden, és elő van készítve minden a holnap reggelre, akkor meg már késő van, és csak ásítozok a monitor előtt, és már nem tudom rendesen elmesélni, amit szeretnék.
Így aztán unalmas vagyok, és egysíkú is, az biztos. De majd csak egyszer nem leszek már ilyen puding. :D