Nem titkoltam soha, hogy nem osztom a migránsellenes véleményeket. Van, amiben egyet tudok érteni mindenkivel, de azt sem titkoltam, hogy azt gondolom, ez az egész sztori ennyire nem fekete-fehér, mint aminek beállítják nekünk. A magyarországi események óta történtek folyton csak ezt erősítik bennem, mert a népek csak vándorolnak, hol az egyik országban ígérnek nekik fűt-fát, hol a másikból toloncolják őket ki. A kezdettől fogva azt gondolom, nem lesz ennek jó vége. Ezek az emberek valamiért jönnek ide. Vagy azért, mert valóban veszélyben van az életük,vagy azért, mert valaki azt mondta nekik, hogy itt tárt karokkal (munkával, lakhatással, békével) várják őket.
Van bennem annyi összeesküvés-elmélet gyártás, hogy azt gondoljam, a második verzió mostanság már erősebben van jelen, mert azok, akik ezt mondják, céllal mondják. Félelmetes belegondolni is, hogy a cél a világuralom (vagy ilyesmi) lehet részükről, és hogy ezért bárkit és bármit feláldoznak. A szó szoros értelmében is.
Egészen tegnap estig azt gondoltam, hogy majd azok az emberek, akiknek ez a feladatuk, mégis megoldják valahogy ezt az egészet.
De tegnap este óta azt gondolom, késő már a megoldáshoz. Elkéstek a fene nagy önteltségükben a politikusok, és már megint ártatlan emberek estek ennek áldozatul. Azon kapom magam, hogy összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, vajon mikor kezdünk el úgy igazán félni attól, hogy bármikor megtörténhet egy hasonló nálunk is.
Nem fogok azonban általánosítani most sem. Még mindig hiszek abban, hogy a többség nem terrorista, ők csak eszközök pont úgy, ahogy mi is.
Imádkozom azért, hogy többé nem történhessen ilyen. Imádkozom azért, hogy ne kelljen félnünk soha. Imádkozom azért, hogy az országaink vezetői végre felfogják, mennyire rossz úton is járnak, és addig lépjenek, amíg még van rá idő és lehetőség. Imádkozom azokért, akik tegnap ilyen értelmetlen módon veszítettek el valakit, aki fontos volt az életükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése