Az én napom

És akkor jött a péntek..Végre. :) Ami ugyan nyűgösen indult, és egy csomó nyüglődéssel telt napközben is, de attól még magában hordozta a hétvége ígéretét is. Azét a két napét, amikor nem KELL időre menni sehova. Amikor nem KELL megcsinálni mindent másfél-két óra alatt, mert annyi jut otthonra. Alig vártam, hogy este legyen, és elinduljak haza. Alig vártam már, hogy érezhessem ezt a két napnyi szabadidő okozta örömet. :)
Lesz dolgom, nyilván. Alig várom például, hogy felavassam az új mosógépemet, és mossak. :) Ott van már a fürdőben második napja, bevetésre készen, de még csak megcsodáltam kívülről, rácsodálkoztam, hogy ugyan több ruha fél bele, mégis keskenyebb, mint az elődje. Kinyitottam a mosószeradagolóját, és szinte ujjongtam, amikor megláttam, hogy milyen hófehér. :)(gyorsan meg is fogadtam magamban, hogy minden mosás után át fogom öblíteni, hogy szép maradjon)
Alig várom azt is, hogy felporszívozzak, mert mezítláb mászkálva a szőnyegen érzem, ahogy mindenféle kis izék vannak a talpam alatt. Nem akarom tudni, hogy morzsa, vagy sárdarab, és elég sötét is van hozzá, hogy ne is lássam. Majd aztán úgyis meglátom közvetlen közelről.
Alig várom, hogy holnap délután majd együtt kávézzunk.
És alig várom, hogy holnap reggel ne óracsörgésre keljek.