Valami jó

A legelső jó a mai napban az volt, hogy fél tízig aludtam. Annyira jól esett, bár az első pillanatban amikor megláttam az órát, majdnem szívbajt is kaptam, hogy már ennyi az idő. :D Volt mit pótolnom, szó se róla.
Aztán még követte a mai napon sok-sok jó. Például, hogy Eszter felhívott, és megtudhattam tőle, hogy tetszik neki az ajándék, amit a szülinapjára küldtem neki. Jó sokat vacilláltam rajta, és még akkor is nagyon bizonytalan voltam, amikor végül megvettem, de most már nyugodt vagyok, mert jól választottam. :)
És.. ma még úgy is alakult a nap, hogy nem csak kirándultunk egy nagyot (cipővásárlás helyett, de ez mindegy is) olyan helyre, ahol még sosem jártunk, de lett egy új telefonom is. A régi már igen leharcolt állapotban van, szegény folyton csak gondolkodik, hogy biztosan meg akarja e nyitni azt az alkalmazást, amit én, és jó sokszor közli velem azt is, hogy "az xy alkalmazás leállt", így be kellett látni, hogy "kinőttem". Nem bírja már azt a rengeteg fotót, meg játékot, meg ilyen-olyan akármit, amit én szeretnék, hogy bírjon. Balázs volt az, aki nézelődött ezügyben, mert ő az, aki ért is ehhez, meg kedve is van hozzá, meg még szeret is engem, így aztán úgy gondoltam, rosszat biztosan nem választ. :) A kiszemelt készülék egészen ma délutánig egy nagyon szimpatikus kiskőrösi fiatalemberé volt.
Ma délután pedig útra keltünk, és meg sem álltunk Petőfi szülővárosáig, hogy innentől kezdve majd az enyém lehessen a telefon. Az út ugyan nagyon szép tájakon ment keresztül, mégis végtelenül unalmas volt azzal a nagy "semmivel" ami az M6-os mellett van. Gyönyörű tájak, tényleg, de sehol semmi.. még a forgalom is olyan gyér volt, mintha nem is ebben az országban lennénk. :) Átkeltünk a Pentele hídon is, ami azért mindenféle unalmas útért kárpótolt, mert páratlan szépségű és impozáns látvány. Saját képem nincs róla, de hogy ne kelljen a google-ben keresgélnetek, mutatok egyet róla:

Azt bánom egy kicsit, hogy nem kaptam elő a telefonomat, amikor Kiskőrösre értünk, mert nagyon tetszett a város elején a tábla "Üdvözöljük Petőfi szülővárosában". :)
A telefon-businesst viszonylag hamar lerendeztük, a készülék pont olyan tökéletes állapotban van, ahogy a fiú hirdette, nagyon korrekt és nagyon szimpatikus volt Ő is, meg a párja is. Megnéztük, kifizettük, megírtuk az adásvételit, és már az enyém is lett. Ő az:

Ha pedig Kiskőrös, akkor nyilván nem jöttünk el úgy, hogy ne néztük volna meg Petőfi szülőházát. Hol is lehetne máshol, mint a Petőfi téren? :) Szépen felújított, rendezett téren van, a házon is látszik, hogy figyelnek rá, karban tartják, és egyáltalán.. büszkék rá, hogy az ő városuké. :)

Mindezek után hazaautóztunk ugyanazon az útvonalon. :) Itthon meg még megnéztük a Fradi-meccset, ami csak újabb örömre adott okot, mert hát megint egy győztes meccs van a tarsolyunkban. Lassan azt beszéli az egész város, hogy bajnok lesz a Ferencváros. :) ;)