A téma, amiről fogalmam sincs

A menekülthelyzet. Látom őket nap mint nap, hiszen olyan városban élek, ahol befogadóállomás is van. Így élünk már sok-sok éve, és gyakorlatilag nem is annyira furcsa, hogy itt vannak, mert ezt szoktuk meg. Igaz, régen az erdélyi menekültek éltek itt, aztán szerbek, meg ki tudja kik, aztán volt egy időszak, amikor jó sok színes bőrű ember is érkezett. Aztán őket is megszoktuk. Meg azokat a nőket, akiknek el van takarva a fejük. Az arcuk látszik, de a hajuk és a nyakuk sosem. Nem tudom kik ők, nem tudom honnan és miért jöttek el.
Most látom, hogy sokkal többen vannak itt, mint eddig. Egész komoly tömegként mennek vásárolni, vagy sétálnak az utcán.
De nem tudom mit gondoljak róluk. Vagyok annyira ember, hogy az embert nézem bennük, akik valamiért elhagyták az otthonukat, és akár a családjukat is. Lehet, hogy naiv vagyok, amikor azt gondolom, nem lehet könnyű nekiindulni az ismeretlennek, még akkor is, ha nyilván valami jobb dolog miatt indul el.
Nem tudok rájuk haragudni, mert nem tudom mit tennék, ha az ő életüket kéne élnem. Az isten mentsen meg attól, hogy valaha is ilyesmire kényszerüljek.
De ugyanakkor persze hallom én is a mindenféle kiabálást, hogy nem önszántukból jönnek, hanem küldik őket. Meg hogy terrorizmus, meg mindenféle csoport.. meg hogy megszállják Európát, és majd mi leszünk a kisebbség. Meg minden mást is, amit biztos Ti is. (bár.. egyre kevesebb hír jut el hozzám, mert nem olvasom el)
Egyelőre még erősebb bennem az ember. Aki azt gondolja, nehéz nekik.
És azt gondolom, hogy azok, akiknek ezzel a dologgal érdemben kell, hogy foglalkozzanak nem feltétlenül jól kezelik a helyzetet. Nem csak nálunk, hanem Európa-szerte. Mondjuk már késő mindenhez, mert eleve el van rontva minden.
Azt meg tényleg meg sem akarom hallani, akik arról suttognak, hogy mesterségesen gerjesztenek egy háborút, mert épp itt van már az ideje egy "tisztogatásnak", hogy a túlnépesedett Földünk kicsit megkönnyebbüljön.
Jobb az, hogy fogalmam sincs semmiről, nem?