Az elmúlt majdnem két hétben úgy istenigazából visszarázódtunk a normális kerékvágásba. Mostanra olyan, mintha legalábbis nem is lett volna az a nyaralás, mert nemhogy semmi nem változott, de leginkább minden pont ugyanolyan is, mint volt. :) Ez néha nagyon elkeserítő, néha roppant mulattató, de leginkább eléggé megszokott. A megszokás meg olyan, hogy annyira mélyen beleépül az emberbe, hogy valóban olyan természetes is egy idő után, mint a levegővétel.
Az, hogy van pár dolog, amivel kapcsolatban kezdek túlzásba esni, az nem vitás. Leginkább megint előléptem sztahanovistává... mert ma este azon kaptam magam, amikor leültem itthon, hogy akkor most blogolok, hogy akartam belépni a benti rendszerbe, és igencsak meglepődtem, amikor nem találtam hozzá a megfelelő ikont az asztalon. Aztán leesett, hogy már nem dolgozom, egészen hajnali négyig kikapcsolhatom a dolgozós agyamat, és majd csak korán reggel (vagy késő éjjel, kinek mi) kell azt újra elővennem. :)
Szó se róla, egyetlen pillanat lenne csak, hogy döntést hozzak, ha valaki feltenné a kérdést, akarok e most azonnal egy balatoni házat, vagy egy újabb nyaralást. De egy laza és felhőtlen hétvégére sem mondanék nemet. :)
Felhőtlen mondjuk lesz majd. Szó szerint, ahogy hallottam. De a többség ezt most már úgy mondja, hogy "a Te időd lesz egész hétvégén".
Addig meg már csak egyet fogunk dolgozni.
Na, én is ezt akartam írni, amit a végére biggyesztettél. :-)
VálaszTörlés