Gyerekekről

Most, hogy vészesen közeledik az iskola, kicsit más szemmel is nézem a gyerekeimet. Meg mondjuk egyébként is, mert olyan nagyon sokat változtak, hogy néha azon gondolkodom, hogy vajon mi történhetett? Persze, tudom én, hogy mi történik... csak mégis fura ezt megélni.
Patrik változása a legszembetűnőbb. Ő több síkon is változott, amit szájtátva bámulok csak. A leginkább azt, hogy elkezdett egy kicsit "hiú" lenni. A nyaralás alatt tűnt fel először, hogy soha, sehova nem indult el úgy, hogy ne ment volna megfésülködni. Régebben (még talán egy fél éve is) rá kellett kérdezni nála, hogy "azért a fésűvel találkoztál"? De minden másban is.. az arctisztításra gondosan ügyel, a fogait roppant körültekintően sikálja, és bizony.. még a súlyát is figyeli. Sok minden jutott már eszembe vele kapcsolatban, de ez sosem. Bevallom, azt gondoltam, az a fajta lesz, akinek majd mindig mondani kell, hogy ezeket a dolgokat csinálja meg, mert különben elfelejti. Na és a vásárlás.. azelőtt be nem jött velem soha, sehova. Közölte, hogy vegyek valamit, és az jó lesz. Vagy eljött, és az elsőt megvettük, ami jó volt rá. Na most már másképp van. Válogat, próbál, akármeddig (volt már rá példa, hogy én előbb meguntam, mint ő). De változott abban is, ahogy kommunikál. Mármint másokkal is. Ami szintén nem volt jellemző rá sosem. Erre tegnap is csak azért ott maradt velem a fodrásznál (az ő haja már le volt vágva), mert miközben az én hajamat festették, vágták tök jót beszélgetett a fodrászommal. :D Ki érti ezt? Amúgy továbbra is korát meghazudtoló meglátásai vannak, viszont abszolút korának megfelelően úgy gondolja, hogy az ő véleménye a helyes.
Erik most nyár végére kezd egy kicsit kinyílni, és miatta sajnálom nagyon, hogy elkezdődik az iskola. Mert nyíltabb lett, és a bátyja hatása abszolút érezhető rajta, de még mindig nagyon önbizalomhiányos. Magamat látom benne, ahogy hiába akarja, nem megy neki. Kicsit suta is, bármihez fog, valahogy olyan nyakatekerten csinálja. Cserében hatalmas szíve van (mondom, hogy olyan, mint én), és nem tudunk olyat kérni, amit ne csinálna meg. Legyen az a kutyakaka összeszedés, vagy fürdővíz engedés, mindegy. Látszik rajta, hogy bármeddig ellenne így itthon, és talán jót is tenne neki. Az nem változott, hogy az iskoláról hallani sem akar, de a tanulás-rész egy kicsit talán kezd a helyére billenni benne. Azon izgulok, hogy el ne rontsák majd neki. Hatalmasat nőtt, és továbbra is nagyon jóképű. :)
Roli is változott. Szeleburdibb és szabadabb, mint valaha. Kiütköznek rajta a "testvéri elnyomás" tünetei, így aztán ő egy kicsit várja az iskolát. És persze, ő is sokat nőtt. De róla nem is olyan régen írtam már, hogy milyen. :) Azóta azért nincs változás.