Biztos mindenki volt már úgy, hogy valamit megpróbált szépen elfelejteni, jól, gondosan elrejteni a virtuális szekrénye mélyére. Valamiért persze ezek a dolgok időről időre mégis előkerülnek, és pár gondolat erejéig ott motoszkálnak. Aztán olyan is van, hogy a csontváz hirtelen testet ölt, és úgy terem előttünk, mintha csak valami hülye groteszk jelenet kellős közepén lennénk, ahol gyakorlatilag a mi, mélyen eltemetett és feledni akart gondolataink, tetteink vagy bármink a cselekmény.
Na.. mi történik ilyenkor? Elmondjam? Merthogy épp benne vagyok a saját groteszk jelenetemben szőröstől-bőröstől. Először fel sem ismered. Gondolom ez az elme varázsa, merthogy annyira mélyre van temetve, hogy nem is engedi felismerni a nyilvánvalót.
Aztán amikor mégis felismered, akkor jön a tagadás. Hogy nem lehet semmi azonosság, nem létezik, hogy ilyen van, és ilyet nem játszik a sors, hogy ideállítja elém.
És végül.. miután mindent megpróbáltál tagadásilag, rá kell nyíljon a szemed, a tudatod, és minden, hogy igenis van ilyen, hogy szemben állsz mindennel. Megoldás nincs még. Csak épp most tudatosult bennem.
Gondolkodóba estem tőle, az biztos. Át fogom gondolni, és el fogom mesélni, ha itt lesz az ideje.
Nektek van e csontvázatok a szekrényben?
Van csontváz, jó mélyen, de így is elő-előbukkan, és nagyon nehéz visszagyömöszölni. Erre egyedül vagyok, bár felmerült már bennem, hogy talán ennyi év után nem egyedül kellene ellene küzdenem.
VálaszTörlésvan (szerintem mindenkinek)
VálaszTörléste meg jól felcsigáztál......
Úgy fest, hogy a szekrényben lehet, de szerencsére még nem bújt elő. :D Biztos fél tőlem. :)
VálaszTörlés(Megváltoztattam a nickemet, bocsi, ha ismeretlennek tűnök!)
VálaszTörlésOrsi, a nicked melletti kis fotóról felismertelek. :)
VálaszTörlésEszter, alkalomadtán majd úgyis elmesélem. :)
Teide, tényleg, ennyi év után miért is egyedül küzdesz? (hétfőn végre postára kerül a csomag)