Voltam tegnap nyílt napon az iskolában. Roli nyelvtan óráját néztem meg. Valamiért ez a mostani nagyon fontos volt neki, mert már egy héttel előtte minden nap emlékeztetett, hogy lesz, és el ne felejtsem. Amikor tegnapelőtt este kétségessé vált az ottlétem, akkor krokodil könnyekkel sírt miatta. Így aztán megnyugtattam, hogy nincs semmi, ami távol tarthatna.
Reggel úgy indult iskolába, hogy megnézte újra, biztosan jól emlékszik e rá, hogy mikor is kezdődik az óra. A lelkemre kötötte, hogy menjek.
Bevallom, nem sok kedvem volt, mert azt gondoltam, ugyan mi újat láthatnék még ennyi év után? De mentem, mert megígértem, és mert neki fontos volt. Töredelmesen be kell vallanom, hogy láttam újat. És azt is töredelmesen be kell vallanom, hogy nem gondoltam volna, hogy Roland ennyire okos gyerek. Jó, hát hülyén hangzik ez, mert persze, tudtam róla, hogy jó eszű, de most, tegnap a szám tátva maradt, hogy mennyire lazán jön belőle minden. Szégyelltem magam a gondolataim miatt, amikor rádöbbentem, hogy magamban kicsit alulértékeltem őt. Azért neki ezt nem fogom még nagyon hangsúlyozni, de természetesen agyon dicsértem, hogy milyen ügyes volt. :)
de jó, hogy elmentél! :-)
VálaszTörlésDe jó volt ott neked:) Igen, néha én is hajlamos vagyok alulértékelni őket sajnos, de talán azért mert otthon adnak rá okot is:)
VálaszTörlésEgy nyelvtanórában mi újat akartál látni, Dius? :))) (a kérdés költői volt). Meg aztán végül is kaptál valami örömteli újat, és ez jó.
VálaszTörlés