Ha napjában többször is azon kapja magát az ember, hogy folyik a könnye, az ugye eléggé nemnormális? Merthogy így voltam én ma. Nagyjából sejtem, hogy miért is épp ma cseng le bennem még egyszer ilyen intenzíven az egész egy héttel ezelőtti dolog, és tudom, hogy ha már majd "kisírom magamból", akkor esetleg könnyebb lesz. És két könnyezés között még az is eszembe jutott, hogy amúgy persze, eddig nem is sírtam még. Pedig...
Holnap iskola, és nekünk is munka. Nem tudom, volt e már olyan, hogy ennyire nem akartam, hogy iskolába menjenek. Nem csak Patrik, bár tény, most épp őérte aggódom a legjobban. De valahogy annyira megnyugtató volt a tudat, hogy itthon vannak, mind, egykupacban.
Kicsit túl aggodalmas vagyok, tudom. De majd az idő....
" annyira megnyugtató volt a tudat, hogy itthon vannak, mind, egykupacban."---ugyanilyen vagyok.Akkor éreztem biztonságban őket és még most is,amikor Nagylány hazajön és azt mondja:-de jó itthon!---hááát, énnekem ez a legnagyobb ajándék!
VálaszTörlésAztán meg kellett és újra kell vívnom a hit harcát,hogy felnőtt emberek, élnek, de még mindig él bennem a tyúkanyóság. Az unokákkal is folytatódik ez..)