2014. nov. 29.

Majdnem úgy

Majdnem úgy lett ez a szombat, ahogy én azt még hét közben terveztem. Csak közben teljesen átalakult az egész. :) Azt a részt kivéve, hogy a dobozok lekerültek a padlásról, mert az azért teljesült. De ezen kívül semmi más.
De nem panaszkodom, mert semmi rossz nem történt, egyszerűen csak át kellett szervezni.
Először.. ma délelőtt olyat tettem, mint amit még soha. És ezt, hogy soha, tulajdonképpen egy kicsit szégyellem is, de eddig tényleg nem nagyon volt szükség ilyesmire. Rolanddal ketten mentünk téli kabátot venni. Neki. Igen, lassan tíz éves lesz, és még sohasem kellett neki venni ilyesmit, mert mindig volt egy, amit valakitől örökölt. Most is van, de már nagyon nem az igazi, cipzárt is kéne benne cserélni, meg amúgy is.. egy kicsit sem menő. :) Úgyhogy délelőtt mentünk, és a kínai boltban körülnéztünk. Imádtam, ahogy vásárolt. Nem lehetett kizökkenteni, ami neki tetszett, és kényelmesnek érezte, az kellett. Választott kabátot (és egészen a feje búbjáig fel lehet cipzározni), kesztyűt, és sapkát is. A sapka-kínálatot végigpróbálta, és mindet megnézte a tükörben is, így választotta ki a megfelelőt. :) Annyira jó élmény volt, annyira jó érzés volt neki vásárolni, hogy máskor is bármilyen programot átszervezek miatta.
Este pedig még meccsre is mentünk. Nem teljesen őrültünk meg, ilyen időben meccsre menni, hanem csak félig. de milyen jól tettük, hogy ott voltunk, mert ilyen igazi meccshangulatú mérkőzés itt még nem is volt. :) Nagyon komoly rétegeket vettem magamra annak érdekében, hogy ne fázzak nagyon. Sikerrel jártam, mert csak az utolsó negyed órában kezdett el fázni a lábam.
Aztán hogy a dobozokkal mi lesz.. az majd holnap kiderül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése