Bahhh... Ma részt vettem egy időutazáson. Pontosan öt percre ott találtam magam a gyerekkoromban, és pontosan ugyanúgy zajlott minden, ahogy akkor. Esküszöm, hogy még a hangsúlyok is stimmeltek.
Ettől aztán rendesen pánikba estem, és aztán rendesen be is dühödtem, mert nincs is annál rosszabb érzés, mint hogy hiába minden, mégis átvettük a "mintát", hogy nem a tőlem megszokott módon reagáltam le az események kapcsán elhangzó mondatokat. Így aztán egyik dolog generálta a másikat.
Mikor ezzel szembesültem, és már azon is túl voltam, hogy mást hibáztassak, és kikérjem magamnak, akkor meg attól paráztam be, hogy most akkor már erre is külön figyelnem kell majd, hogy többet ne legyen így. Naná, hogy épp ilyenkor hangzott el egy kérdés, amire megint csak a tőlem nem megszokott felcsattanással válaszoltam.
Még jó, hogy már este van. És még jó, hogy holnap péntek lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése