...akkor sokáig alszunk. És ennek mifelénk nem olyan hatása van, hogy egész nap jól érezzük magunkat. Dehogy... eleve fejfájással ébredek (mégiscsak igaz lehet a túlalszom magam teóriám), aztán még terhelem magam azzal, hogy a szokásosnál sokkal gyorsabban kell átállnom anyuka-üzemmódra. Mit ne mondjak, nem túl egyszerű. Mert egyébként a hétköznapokban, egy tök átlagos napon, amikor felébredek, felöltözöm, megiszom az első kávémat, és elszívom hozzá az első cigimet, utána még egy jó félórát tengek-lengek, nézek ki a fejemből, mondhatni felébredek. Letelik a félóra, és megiszom a következő kávémat is, és úgy kb. onnantól kezdve lehet velem érdemben kezdeni valamit. Már érdemes hozzám szólni, már arrébb teszem a kiürült kakaós poharat... Nos, mindez egy tök átlagos szombaton nem így van. Mert akkor azonnal pörögni kéne, de nem megy. No, persze, az egész nem lenne, ha fognám magam, és az első ébredésnél fel is kelnék... tehát simán mondhatom, hogy abszolút magamnak keresem a bajt. És a mai még egy jó esetnek is volt mondható, mert már tegnap délután tudtam, mit fogok főzni, és nem még az enyhén(?) retardált agyammal kellett gondolkodni ezen is. Persze, ez mit sem változtatott azon a nehézségen, hogy ébredés után fél órával már hagymát pucoltam.. nem kicsit émelygő gyomorral. De még gondolatban büszke is voltam magamra, hogy na, még a végén mindennek ellenére is időben kerül ebéd a család férfitagjai elé. Nem is tudnám megmondani, mitől robbant végül a bomba. Vagy hogy időzített volt e, és ketyegett már, vagy csak olyan rögtönrobbanós volt? Mindenesetre robbant, és jó nagyot szólt. Először csak jött a dühös monológ, aztán a hangos dühös monológ, amiért nem váltott ki belőlem semmi reakciót (hogy ez miért idegesít mindig mindenkit?), csapódott ajtó is, aztán még a kocsi kerekei is csikorogtak. Nem húzott fel, csak elszomorodtam. Tudtam, a mai nap már el van szúrva, de rendesen. Így aztán, miután megebédeltettem a gyerekeket, nekiláttam a gyerekszobát rendbetenni. Cirka 5 óra alatt. De alapos volt, sokkal alaposabb, mint máskor, így aztán most van katonás rend minden polcon, és fiókban, és szekrény tetején. Minden dvd a saját tokjában van (nem, nem raktam abc sorrendbe), és még a tévéjüket sem felejtettem el letörölni. Menet közben ugyan egyszer-kétszer magamban mégis átkozódtam egy sort, meg vettem be egy advilt is, mert úgy döntöttem, mégsem bírom ki anélkül, de végülis jólesett.
Aztán majd holnap jön egy új nap. Ami nem szombat lesz, tehát csak jobb lehet. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése