Elvek

Állítólag mindenkinek vannak elvei. Bírom azokat, akik olyan hihetetlen meggyőződéssel mondják még gyerekvállalás előtt, hogy náluk majd ez meg ez nem lesz, mert neki, kéremszépen elvei vannak.
Hát, gondolkodom rajta, hogy nekem vannak e. Vagy egyáltalán voltak e. Ilyen biztosan nem volt, amihez tűzön-vizen keresztül ragaszkodtam volna. Legalábbis olyanok nem, hogy majd nálunk nem lesz tévé, vagy kóla, vagy mittudoménmi. Olyanok vannak, hogy ragaszkodom az őszinteséghez, és tényleg sokkal jobban haragszom akkor, ha kitalálnak a gyerekeim valami mesét, ahelyett, hogy rögtön bevallanák, mit műveltek, mert mindig lebuknak.
És hogy mi ennek az egésznek az apropója? Tegnap történt, hogy majdhogycsak számonkérték rajtam, hogy nem fordítottam hátat annak, aki csúnyán beszólt nekem. (sem a beszóló, sem a számonkérő nem a párom volt) Mindezt kissé emelt hangon. Őszintén szólva először majdnem tátva maradt a szám a meglepetéstől. Egyrészt, mert nem értem, milyen jogon kér ő számon rajtam bármit is, másrészt, nemigen tarthat önvizsgálatot, ha nem tudja, hogy pontosan annyira már ő, vagyis ők is megbántottak. Aztán mikor a meglepetés elmúlt egy másodperc alatt, már csak a felhúzott szemöldököm maradt. És akkor, miután ő befejezte (baromi udvarias vagyok, mert végighallgattam), én tök higgadtan elmondtam, hogy ugyan nem sok köze van hozzá, hogy én bárkivel is miért és hogyan tartom a kapcsolatot, de azért visszakérdeznék.. Elgondolkodott e már rajta valaha is, hogy ha mindenkinek hátat fordítanék, aki nemhogy mellettem nem állt, de tett nekem keresztbe, akkor vajon ő most itt állna e? Elgondolkodott e rajta, hogy mikor fordult az elő, hogy én beleszóltam volna az ő életébe, vagy döntéseibe? Elgondolkodott e azon, hogy semmiféle rokoni kapcsolat nem jogosít fel senkit sem arra, hogy ilyen hangon beszéljen másokkal? És legfőképpen.. feltűnt e rajtam a változás? Hogy nem? Nem csodálom. Mert felületesen érintkezni könnyű. Ha kell valami, Dius megtalálható, elérhető, mert Dius csupa szív, és biztosan segít, és Dius utánanéz. Amikor Dius bajban van, akkor távolmaradunk. Nem kéne az ő segítsége, de nem tűröm el, hogy számonkérjen, és bíráljon.
Igen komoly háromperces csendet teremtettem, mikor befejeztem. Nem csak ők, a párom is nagyon csendben maradt, bár ő a nemlétező bajsza alatt azért mosolygott.
És végül hogy a cím adta témánál maradjak, azzal zárta le ő, hogy úgy gondolta, mindenkinek kellenek legyenek elvei.
Ezen meg már csak mosolyogtam. Azt hiszem, van még mit tanulnia. :)