Csak úgy általánosságban meg baromira nem történik semmi, és ettől hogyimondjamcsak? kissé frusztrált és türelmetlen és mindenféle vagyok. Nem azt várnám, hogy minden napra jusson valami izgalom, egyáltalán. Csak ez a monotonság, ez az agyamra megy. És igaz az is, hogy mindez nem csak a külsőségekben nyilvánul meg, mármint hogy mindig minden nap egyforma, hanem itt belül is pont ilyen motiválatlan, és monoton vagyok. Nem nagyon hoz lázba mostanság semmi. Olyan furcsán belenyugvó lettem abba is, hogy iszonyatos sebességgel telnek a napok, hogy rajtam kívül mindenki csinál valami értelmeset. Néha ijesztő is ez az üresség bennem. Nem tudom mi az, amit szeretnék csinálni. Mert olyan tökjó lenne dolgozni járni megint, mert tudom, azzal a tavalyi tapasztalattal a tarsolyomban már másképp lenne, de olyan tökjó lenne újra babát várni is, mert a világ legjobb érzése. De olyan tökjó lenne, ha reggel leülhetnék ide a gép elé, és ontanám magamból a betűket, amikből szavak lennének, aztán mondatok, és végül lenne egy könyvem, amivel aztán olyan tökjó lenne nyomtatásban is találkozni.
De jó lenne, ha végre rájönnék Erik fiam mit pótol az evéssel. Vajon mi az, ami hiányzik az életéből, amiért minduntalan ennie kell, és ettől olyan ütemben hízik, hogy rossz nézni?
Najó, hát egyáltalán nem gondoltam azt, hogy valami frankó kis kéjutazás lesz ez a nyár, de megmondom őszintén, nem egészen erre számítottam. Valami jobbra.
De azért ez nem panasz ám. :) Csak egy fáradt kis sirám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése