Az idén már többször is élveztük. Illetve leginkább a család férfitagjai, kicsik, nagyok egyaránt. Én nem túl nagy lelkesedéssel szoktam indulni. Na, jó hát nyilván ebben benne van, hogy mi költséghatékonyan járunk strandolni, ami azt jelenti, hogy minimum két hűtőtáska jön velünk. Meg még ezen felül van egy nagytáska, amibe beleférnek a plédek, a törölközők, és a napvédő sátrak. És akkor még gyerekenként számolhatunk egy hátizsákra, amibe beleférnek a nélkülözhetetlen játékok, amik aztán rendszerint elő sem kerülnek, a poharak, a váltáscuccok, meg ilyesmi. Tehát mire mindezt összekészítem, nem annyira van kedvem elindulni. :D Meg aztán, ahogy öregszem, úgy esik egyre kevésbé jól a medence vize. Merthogy hideg. És ha hideg, akkor kb. öt perc elteltével már görcsöl a vesém, arról nem is szólva, hogy utána minimum egy napig félóránként járok pisilni. De ki nem hagynám, mert az is egy élmény, hogy látom a fiúkat, ahogy örülnek. Rolit, aki addig ki nem jönne onnan, míg el nem lilult a szája, és nem csattognak a fogai, ahogy vacog. Eriket, aki leginkább a víz alatt van, és az úszószemüveg olyan nyomot hagy az arcán, hogy akkor is ott van, mikor már levette. Patrikot, aki élvezi, hogy már tud úszni. És a páromat, aki ilyenkor le tud vetkőzni minden szigort, minden viselkedési normát, és pont olyan felhőtlenül élvezi az egészet, mint akármelyik gyerekünk. És ezért aztán azt sem bánom, ha én a nap végére rommá untam magam a semmittevésben, és minden porcikám sajog a pléden kuporgástól, és úgy elfáradok, mintha úgy egyébként végigtakarítottam volna a házat.
Azért, mikor pénteken voltunk, volt az a meleg, hogy még nekem is jólesett bemenni a 27 fokos vízbe kicsit lehűteni magam. :D Még sok ilyen kánikulás hét, és egész rá fogok szokni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése