Újra itthon

 Nekünk ma ért véget a nyár. Nem lehet okunk panaszra, mert az idén kimaxoltuk ezt a Balaton érzést rendesen. Mégis szomorú volt azért ma hazaindulni, és tudni, hogy pillanatok alatt visszacsöppenünk a valóságba. 

Patrik indult haza először, és az utóbbi évek legemlékezetesebb indulása volt ez. Vagy akár mondhatjuk, hogy olyan, ami örökre emlékezetes marad. Úgy indultunk, hogy mi négyen indultunk gyalog a Mávéházba kávézni, ő pedig rollerrel jött utánunk, mondván majd a rollert valaki visszahozza. Megkáveztunk, Patrik vonata megérkezett, elköszöntünk tőle, és akkor Erik indult a rollerrel vissza a házhoz, mi pedig a pékségbe. És akkor Balázs megkérdezte, hogy kinél van a kulcs? Egyetlen tizedmásodperc alatt leesett mindenkinek, hogy az bizony Pazriknál van, úton Budapest felé. Balázs már hívta is, hogy akkor Erik indul a rollerrel Lellére a kulcsért. Patrik rögtön mondta, hogy akkor leszáll, megvárja, és majd megy a következővel, de megbeszélték, hogy leszáll, keres egy rejtekhelyet a kulcsnak, és visszaszáll a vonatra. Így is lett, percek múlva érkezett a fotó a rejtekhelyről, majd nem sokkal ez után érkezett a családi csoportba a kép arról is, hogy Erik megtalálta. 

Azt mondjuk akkor még nem tudtuk, hogy ez egy jel volt arra, hogy Patriknak nem kéne ezen a vonaton lennie, Ez csak akkor vált világossá, amikor jött tőke az üzenet, hogy a mozdony, ami húzta a vonatot, elromlott, és megállt a nyílt pályán Székesfehérvár után.. Szóval neki hosszú és kalandos útja volt ma, pedig az volt a célja a korai indulással, hogy minél hamarabb hazaérjen, még el tudjon intézni mindent a holnapi Görögországba indulás előtt. 

Így, hogy már volt újra kulcsunk, és be tudtunk menni a házba, már nem menekültünk meg attól, hogy összepakoljunk, és induljunk mi is. 

Fél egy után kicsivel már itthon is voltunk, ebédet hoztunk magunkkal a Mekiből. Háromra mindent ki is pakoltunk, és már az első adag mosás volt a mosógépben. 

A lelkem még nem érkezett haza, ott maradt a tó mellett, de holnap már majd jobb lesz itthon, mint ma.