Nem tudom mit írhatnék. Még nyomjuk ezerrel a hétköznapokat, van tennivaló bőven. Azt gondoltam még múlt hét végén, hogy majd délutánonként lesz időm egy csomó mindenre, és akkor szombaton már tényleg csak azzal kell foglalkozni, hogy minden be legyen csomagolva a bőröndökbe. De ez persze nem így van, mert se időm nincs sok délutánonként, se kedvem nem sok van hozzá. De már legalább nem idegesít az ilyesmi, mert azzal azért tisztában vagyok, hogy ha csak szombaton kerül erre sor, akkor sem vagyok elkésve.
Holnap és holnapután is meccsre megyünk. Esti meccsek lesznek, úgyhogy még az is kihívást jelent majd, hogy egyáltalán ébren maradjunk. Péntek délután megígértem két régi kolléganőmnek, hogy este elmegyek velük egy harmadik kolléganőhöz látogatóba. Most persze már semmi kedvem hozzá, de nem akarom lemondani sem. Majd úgy lesz ez, mint a Zorba, a görögben, hogy "Táncoljunk, majd megjön a zene is"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése