Jövőre

Az már biztos, hogy az idén nem hajózunk a Szigligeten. A szívem szakad meg miatta, mert továbbra is az összes balatoni hajó közül ez a legkedvesebb nekem, a legszebb mind között. Itt van minden este a kikötőben, annyiszor lathatnàm, ahányszor csak akarom. De most még annyira rosszul érint ami a kapitánnyal történt, és annyira nem jó más kapitánnyal látni a hajót, hogy csak pár naponta szeretném látni. Nagyon vonz továbbra is, biztos, hogy jövőre már más lesz, és azt is tudom, hogy Miki bácsi sem örülne neki, ha ez így maradna, mint most. A tavalyi két együtt töltött este minden pillanatában átadta nekünk a hajózás iránti szeretetét, és annyiszor hangzott el, hogy mindegy volt neki is, milyen hajó, ki a főnök, csak balatoni hajó legyen. Igyekszem ezt helyezni előtérbe minden más érzés előtt, mint ahogy mindenkivel így vagyok, aki már nincs velünk...azt próbálom tenni, amit ő megszerettetett velem, vagy amire tanítani próbált.
Az idén emiatt csak fotók készülnek a Szigligetről.
Meg persze egy csomó minden masról is.