Nem értem, hogy mitől vagyok így összezavarodva a napokkal, de ma valahogy sehogy sem sikerült előre eltalálnom, hogy kedd van. Reggel azt hittem, hogy szerda, majd délután, hogy már csütörtök.. Bár igazából nincs túl nagy jelentősége annak, hogy milyen nap van.. még legalábbis.. de ahogy telnek a napok, úgy válik ez majd egyre jelentősebbé.
Amúgy azt gondoltam, hogy ez a hét a munkában már tök jó laza lesz, és gyakorlatilag lehetnek ott olyan délutánok, amikor majd néha megszakítjuk egy kis munkával a beszélgetéseket, de aztán megint én húztam a rövidebb gyufát, és olyan délutánom volt, amire azért még fogok emlékezni egy darabig. Három autó érkezett egyszerre, amire összesen 140 raklap árut kellett felpakolni, mindegyikhez meghatározott mennyiségeket.. mindegyikhez EKÁER számot is kellett igényelni. Ráadásul a háromból két sofőr lengyel volt, és az egyik egy mukkot nem beszélt más nyelven, csak a saját anyanyelvén (de így legalább már ketten voltunk, akik hasonló problémával küzdöttek). Volt kihívás rendesen megoldani mindent. A hátráltató tényező sokkal több volt, mint a segítség, de ennek ellenére megoldottunk mindent. :) Azt remélem, hogy az idén ez volt az utolsó ilyen nagyobb kihívás az életemben, mostantól szeretnék csak úgy szépen lenni egy kis langyos, lassú valamiben. Nem kellenek már nagy dolgok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése