De jó

Most, hogy valamelyik nap már túltettem magam végleg ezen a táppénz-para dolgon, elkezdtem élvezni az itthon töltött napokat, és most már örömmel nosztalgiázom. Mert azokra az időkre emlékeztet ez, amikor még itthon voltam a gyerekekkel, és az volt a legfontosabb feladatom, hogy róluk gondoskodjak. A vége időszak már komoly teher volt, mert a sok év alatt untatott, és nem éreztem tőle magam teljes embernek, de most nagyon jó. :)
Annyira jó, hogy ma még a hamburger zsemlét is én sütöttem. Mondjuk azt akkoriban sem próbáltam soha, úgyhogy ez teljes újdonság, de nagy sikert aratott. És én is olyan jól éreztem magam tőle. Akkor is, amikor csináltam, mert jó volt a tésztával bíbelődni, aztán tök jó volt formázni a zsemléket, ráérősen, nem kapkodva. Szerintem látszik is rajtuk, hogy ezek most úgy készültek, ahogy. :)

Ezt már csak akkor jutott eszembe lefotózni, amikor már hárman ettünk :D