Ünnepnap

Ezt a mai keddet mindenképpen az ünnepnapok közé sorolom, mert ma este végre megtörtént az, amire már várok napok óta, és láthattam, ahogy a Szigliget (vagy ahogy a gyerekek mondják: anya hajója) megérkezik a kikötőbe, és a szokásos rutinnal kiköt a helyére. Egyetlen felesleges mozdulata nincs senkinek, szerintem csukott szemmel is bármikor ugyanígy megcsinálnák...én meg még mindig ugyanolyan szájtátva tudom mindezt bámulni. Nem tudom megunni ezt a hajót, bármeddig nézném, bárhová elvihetne..
De ezen kívül többször is strandoltunk ma, én kétszer is voltam a vízben. Mondom én. Kétszer is. 😊
A fiúk boboztak is késő délután, megint nagyon jó képek készültek róluk, egyet-egyet meg is vettünk emlékbe az idén is. Én most sem vállaltam be, mert még mindig beszari vagyok, Balázs a térde miatt hagyta ki.
Azért, hogy ne legyen minden teljesen felhőtlen és gondtalan, ma megjelentek a lábfejemen a szokásos "balatoni"kiütések is...csúnya is, viszket is..És a bobozás utáni kocsihoz sétálás közben Patrik bokája is megbicsaklott....nem a törött, hanem a másik, de ez is kifordult pár hete már egyszer, úgyhogy most ő is sántikál.
Itt ma még nem esett, de az előrejelzések szerint holnap nem fogjuk megúszni, úgyhogy lehet, hogy megint punnyadós napot tartunk.