Jajj

Szóban már elmondtam az érintetteknek, de itt és most írásba is adom, hogy Balázs és a két nagyobb fiunk semmilyen körülmények között soha többet nem mehet a szomszéd falu focipályájára focizni. Akkor sem, ha megőrülnek érte, annyira akarnak focizni. El fogom dugni a cipőjüket, a labdájukat, a kocsikulcsot, vagy nem tudom, de nem mehetnek, punktum.
Igen, jól sejtitek. Ma, négy hónappal Patrik bokatörése után megkívántak egy kis focizást, és neki is indultak. Én addigra már nyakig voltam a szekrénypakolásban, közben ment a spanyol meccs, de mondtam, persze, menjetek nyugodtan. Én hülye.. biztos, hogy nem mondtam volna ilyet, ha csak egy kis halvány gyanúm lett volna, hogy valaki megint meg fog sérülni.
Most nem Patrik, hanem Balázs. A térde. Nem tudni mi történt vele, csak azt, hogy érzett egy szúró fájdalmat a térdében, és azóta alig tud menni. :( Nem dagadt be, nem melegszik, nem kék, nem lila, nincs rajta véraláfutás, vagy hasonló dolog.. Csak fáj.. és este már az egyik mankó segítségével ment be a szobába. Bekentük flexagillel, mert az volt otthon, már felírtam magamnak kétféle kenőcsöt is, ami hatékonyabbnak tűnik ennél, vett be fájdalomcsillapítót, és van itthon térdbandázsunk is, azt is rárakta azután is, hogy hazaértek, meg majd holnap is. Éjszakára csak fásli van rajta, az is leginkább azért, hogy a kenőcs ne az ágyneműbe kenődjön, hanem maradjon a térdén.
Aggasztó a dolog, és nem csak azért, mert pár nap, és nyaralni megyünk, mert a nyaralás arra van, hogy pihenjünk, ott akár egész nap is ücsöröghet feltett lábakkal, ha úgy jobb lesz, de még a nyaralás előtt két kemény munkanap is vár rá. Még csak itthon sem maradhat, mert ha ő nem megy, akkor bizony nem lesz fizetés.
El tudtam volna képzelni jobb kezdést is júliusra.