Amikor csak a sima, megszokott hétköznapokat éljük, már majdnem unalmasnak is érzem az életünket. Mert ilyenkor esténként gondolkodom, hogy mit is írjak? Írjam le, hogy főztem, aztán dolgoztam, ahol ez meg az történt, aztán hazajöttem, vacsoráztam, elpakoltam, fürödtem, váltottam kb. három mondatot mindenkivel, és már vége is a napnak.
Ez azért uncsi. Ennél több meg nem volt. Vannak persze mindig olyanok, amiken eltöprengek, de a zöme olyan visszatérő gondolat, amit már százszor is kiveséztem itt is, és hát amúgy sem nagyon változott a véleményem.
Milyen jó is az, amikor arról tudok mesélni, hogy hol jártunk, mit láttunk, mit csináltunk, és olyankor mesélés közben is újraélem az egészet, és közben azt is elképzelem, hogy az, aki olvassa, elképzeli maga elé, és közben akár velem együtt örül és mosolyog. Na, például az ilyen dolgokért szerettem volna író lenni. Hogy úgy tudjak mesélni, hogy mások örömüket leljék benne. Azt nem mondom, hogy az a hajó már elment, de elég távolinak tűnik. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése