Ma kiírtam végre a szabadságomat, aminek épp itt volt már az ideje, főleg, hogy múlt hét közepe óta készülök rá minden nap. Az a része nagyon jó volt, hogy négy oldalt is igénybe kellett vennem ehhez a szabis tömbből, mert minden hetet új oldalra kell írni, az viszont kicsit lelombozó, hogy mindössze négy napom marad csak majd. De nem baj, éljünk a mának, és majd azzal a kevés szabadsággal ráérek azzal foglalkozni, amikor annak lesz itt az ideje.
Balázs végül nem tudott bemenni dolgozni, mert pont úgy volt, ahogy én azt sejtettem tegnap este, és reggel nem tudott lábra állni. Pedig próbálkozott elindulni fél ötkor, hat után, majd még fél nyolckor is. Szerencsére belátta, hogy ez most nem az, amit akarattal le lehet győzni. Igazából nincs baj, mert ha ő nem tudott a munkához menni, akkor jött a munka hozzá, hála a technikai fejlődés csodáinak, és pár ember pár perces plusz munkájának itthonról is meg tudta csinálni, amit kellett.
A térde továbbra is "csak" fáj, nincs semmi külsérelmi nyom rajta. Kenegeti, rajta van a bandázs, holnap már lesz valami spécibb eszköz is.
Nyaralni így is megyünk, ez nem volt kérdés egy percre sem, a balatoni levegő csodát fog tenni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése