Őszintén mondom, hogy a legkevésbé sem izgat most sem az, hogy milyen nap van, vagy éppen hány óra van aznap, mostanra sikerült az időérzékemet szinte teljesen elveszítenem.
Ma sem jutott volna eszembe, hogy éppen péntek van, és tizenharmadika, ha nem keserítette volna meg az életemet egy jóféle migrén, ami már ébredéskor velem volt, és kb. úgy nyitottam ki a szememet, hogy azt hittem, menten bele is pusztulok.
Adagoltam ugyan egész nap a különböző fájdalomcsillapítókat, görcsoldókat, meg mindent, de tudtam én már ébredéskor is, hogy ez az lesz, amitől nem fogok szabadulni estig sem. És úgy is lett....néha eljutottam arra a pontra, hogy vagy hányni fogok, vagy elájulni, de valahogy mindig túljutottam ezeken a mélypontokon, és sikerült enélkül megúsznom. Ha jól számolom, akkor legalább tíz gyógyszert vettem be, és most, este fél tizenkettőre tartok ott, hogy már csak tompán érzem, úgyhogy van remény arra, hogy holnap jobb lesz.
Ennek ellenére is voltunk ma a strandon is, meg fagyizni is, meg vacsorázni is. Este még kikötőben is jártunk, ahol már minden készen áll a holnapi Balaton-átúszásra, a hajók lemosva-kiglancolva, a sátrak állnak, az átúszók részére is megvannak a kapuk, ahol majd beérnek, és megkapják a maguk kis csomagját. :) Jó látni ezt a készülődést, holnap kiteszik majd biztosan a városra a megtelt táblát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése